Merőben új vállalkozás, merőben új szemlélet - talán így lehetne leginkább fémjelezni azt a munkát, ami most kezdődött a Vörösmarty Színház falain belül. Nagy Péter vezetésével az Antigone stábja megkezdte a próbát, amiről itt, a Vörösmarty Színház honlapján mi sem a szokványos módon tudósítunk.

Egy új sorozat veszi kezdetét a Színház honlapjának hasábjain, amit nevezhetünk akár próbanaplónak is, a lényeg, hogy beleshetnek velünk a kulisszák mögé, részesei lehetnek, hogy hogyan is készül el egy előadás. Ezt azért nézzék meg előbb:

Az olvasópróba előtt, a koncepcióismertetésen már sokminden kiderült, de ami igazán megütötte a fülem, az a kiindulópont: egy 2500 éves történet, ami gyakorlatilag ma is megtörténhet, vagyis meg is történik. Az, hogy egy véres polgárháború kellős közepébe csöppenünk, nem irrealitás. Azért, amikor ez a mondat elhangzott, még én is megijedtem kicsit. Aztán, jobban belegondolva, valóban... Röpködtek a hivatkozások: Aleppo, energiamegvonás, összeomló társadalom...és az Antigone.

Az olvasópróbán elhangzott tételmondatok persze nem csak az előadás koncepciójáról szóltak, ami talán még annál is fontosabb, hogy Nagy Péter, a rendező közösségben gondolkodik ("A színészet nem alkalmazott művészet, hanem alkotóművészet"...ugye). A produkcióban részt vevők nem utasításokat hajtanak végre egy adott gondolat mentén, hanem ők maguk a gondolat. Szophoklész gondolatai, Csiky Gergely gondolatai (merthogy az ő fordítását használják, később el is mondom, miért), és az egész együtt lélegző készülő előadás gondolatai. Ezt most emésszék kicsit, aztán folytatom, addig nézegessenek képeket.

Az a nagyon jó érzés fogott el, hogy ez az új generáció (a Vörösmarty Színházban idén több fiatal színész kapott lehetőséget rendezésre) új oldalról közelíti meg a színházat. Okos, elemző gondolatokkal, de csak egységben gondolkodva. Szabad teret adva a kreatív energiáknak (mindenki kreatív energiájának), ami végül az előadásban fog utat törni, és jut el - bármilyen giccsesen is hangzik - a nézők szívéhez. Hiszen az Antigone fontos mű, a felnövekvő generációnak szól, azoknak a gyerekeknek, akiké a jövő, és akiké a jövő színháza. Így nem mindegy, hogy milyen energiát kapnak a színpadról. Summa summarum, itt biztosan jót.

Még adós vagyok a Csiky-sztorival. Igen, azért esett a választás erre a fordításra, mert Csiky maga is színházi ember volt, és mivel az Antigone-t ógörögről bajos lenne manapság lefordítani, ez a szöveg rejtheti magában leginkább a lehetőséget, hogy a színpadon megállja a helyét. Persze ez változhat menetközben. A napokban éppen ezen dolgoznak az alkotók, hogy a karácsonyi szünet után már kész szövegkönyvvel a fejekben folytatódhasson a munka. Ami viszont biztosan nem változik - ahogy a címben már olvashatták - az maga az ember. Ha már 2500 év kevés volt hozzá...

Itt megnézhetik az Antigone szereposztását.

Folyt. köv.