Új társulati tagot köszönthetünk a 2024-es évtől! Decsi Edit itt nőtt fel Székesfehérváron, gyerekszereplőként többször lépett fel a Vörösmarty Színház színpadán, legutóbb pedig már a legfrissebb bemutatónkban, a Csongor és Tündében is láthatta a közönség, Ledér szerepében. Most már tapasztalt színésznőként szerződött Fehérvárra, erről és a hazavezető útról beszélgettünk társulatunk legújabb tagjával, Decsi Edittel.

 

Nagy öröm számunkra, hogy társulatunk tagja lettél. Tulajdonképpen hazatértél, hiszen Fehérváron nőttél fel. Milyen út vezetett vissza a Vörösmarty Színházba, ugyanis nem a Csongor és Tünde volt itt az első bemutatód. 

Ha jól emlékszem '96-ban volt az Oliver című musical bemutatója, ahová keresték Olivert és társait, szórólapokat osztottak az iskolákban. Akkor én egy minden lében kanál gyerek voltam, sportoltam, mellette szakkörökre jártam, néptánc, énekkar, versmondás. Amire jelentkezni lehetett, arra jelentkeztem, és a színház is ilyen volt. Beválogattak gyerekszereplőnek, volt három olyan jelenet, ahol csoportosan 15-20 darab tízéves gyerek átsétált. Akkor beleláttam, hogy milyen a színház belülről. Ez a titok volt az, ami megfogott, annak az érzése, hogy ennek részese lehetek, láthatom, hogy hogy működik ez a gépezet. Akkoriban minden évben volt valamilyen gyerekszereplős előadás, és én az összesre jöttem is. Sőt, egy olyan összeszokott társulat vagy gyerekcsapattá váltunk, hogy már csak bandázni is bejártam a színházba, amikor éppen nem játszottam. 

Aztán eljött az az időszak, amikor kicsit kinőttem ebből a korból, de még  felnőtt sem voltam. Épp ekkor statisztákat kerestek a színházban. Egyik alkalommal engem hívtak, mert akkor már ismertek, de ez a felkérés sem egy darabra szólt. Volt a Szeget szeggel, a Chicago, a Diótörő, a Salemi boszorkányok, és még sok más előadás. Összesen nagyjából 8-10 darabban vettem részt itt Fehérváron gyerekszereplőként, illetve statisztaként. Vannak a társulatban olyan tagok, akikkel már akkor egy színpadon álltam. Innen indultam. Annyira megfertőzött a színház, hogy az érettségi után egyértelmű volt számomra, hogy megpróbálom a budapesti főiskolát, illetve a kaposvárit. Végül Kaposvárra vettek fel, ahol Mohácsi János, Znamenák István osztályában végeztem 2012-ben. 2011-ben Kecskemétre kerültem gyakorlatra, ahol kilenc évig voltam a társulat tagja. 2021-től pedig szabadúszóként dolgoztam. 

 

Milyen érzés visszajönni, gyakorlatilag az alma materedbe? Milyen érzés az ismerős arcokkal találkozni, milyennek érzed a fogadtatást?

Én erre nagyon vágytam, a bakancslistámon szerepelt, hogy újra itt, Fehérváron játszhassak, azokkal az emberekkel, akikkel már gyerekként is találkoztam. Ráadásul vannak olyan, a színfalak mögött dolgozó emberek, akiket már szintén régről ismerek. Kicsit furcsa, hogy nekik talán még gyerek vagyok, hiszen úgy ismertek meg, én pedig gyereknek érzem magam, amikor velük találkozom. Azóta persze vannak egészen új társulati tagok, ahova már - talán mondhatom - tapasztalt színésznőként csatlakozom. Nagyon kedvesen fogadtak. Az első próbafolyamatomnál, a Csongor és Tündében, pár nap után úgy éreztem, mintha már évek óta együtt dolgoznánk. 

 

 

Helyiként milyen a viszonyod a fehérvári közönséggel?

Még nem tudom, hogy milyen itt a színházba járó kultúra, ezt majd az előadások alkalmával fogom igazán megismerni. Érdekes belegondolni, hogy jönnek majd csoportok a Vasvári Pál Gimnáziumból is, ahol érettségiztem. Remélem, hogy találkozhatok majd régi tanáraimmal, ugyanis nagyon sok olyan ember van a városban, akinek hálás vagyok. El tudom majd hívni a színházba akár általános iskolai tanárnőimet, akik azóta is követik a pályámat, de soha nem adódott alkalom, hogy meg tudjanak nézni Kecskeméten. A szüleim azóta is itt laknak a városban, ők is örülnek, hogy nem kell utazniuk ahhoz, hogy bármikor meg tudjanak nézni, de itt vannak egykori osztálytársaim, barátaim, vagy épp az edzőm, Molnár Andi merthogy - kis túlzással - az uszodában nőttem fel. 

 

 

Mit üzennél azoknak a fehérvári nézőknek, akik mondjuk nem ismernek még? 

Jöjjenek el a színházba, nézzenek meg minél több előadásban, és ismerjenek meg a szerepeimen keresztül.

 

Az interjút készítette: Kozma Botond