Ismertető Az igazi nő

A darab egy nő egyszemélyes kálváriájába enged betekintést. Hétköznapi helyzetek és problémák rajzolódnak ki, amelyek mindannyiunk életében megjelenhetnek, és amelyekkel a főszereplő különböző módokon próbál megküzdeni. Az előadás nem ítélkezik, nem akar tanítani. Csak emlékeztet arra, hogy az ember igazi feladata nem a teljes győzelem vagy a hibátlan megfelelés, hanem önmaga minden rétegének elfogadása és egységbe rendezése. A történet során láthatjuk, ahogyan egy érett nő ingázik a benne élő gyermeteg, naivan bizakodó és bizonytalan énje, valamint a határozott, ösztönös, érzelmek által vezérelt oldala között. Ez a folyamatos belső mozgás hol szórakoztató, hol megrendítő, mégis minden pillanatában emberi. Amikor végül önmagát választja, megszületik benne az igaz ember, és felébred az igazi nő. 

Dia a darab egyetlen szereplője. A történet mesés hangulatban indul: a fiatal nő boldogságát énekli el, hiszen szerelmével komolyabb elhatározás előtt állnak. A lánykérés azonban váratlan fordulatot vesz. Dia az anyósjelölt gyűrűjét kapja, amely nem fér az ujjára. A férfi nem áll ki mellette, hanem enged édesanyja akaratának és elhagyja a nőt. A hirtelen csalódás után Dia érzelmi hullámzásokon megy keresztül, és intim vallomások formájában tárja fel belső világát. A történet során egyre abszurdabb helyzetekbe sodródik. Felmerül benne, hogy megműtteti a kezét, hogy tökéletesen illeszkedjen a gyűrű méretéhez, majd ettől megriad, és görcsösen fogyókúrázni kezd. E küzdelmei közben gyermekkori emlékei is felszínre kerülnek, különösen az édesapjához fűződő kapcsolatának részletei. Amikor úgy tűnik, hogy a teljes átváltozás beteljesül, váratlanul megcsörren a telefon. Az egykori szerelme találkozni szeretne vele. Dia elmegy a találkozóra, ám addigra már szinte felismerhetetlenné vált. A férfi nem ismeri fel, idegen nőként kezeli, sőt, az éjszakát is együtt töltik. Még ekkor sem jön rá, ki áll előtte. Ez a pillanat lesz Dia számára a végső ébredés. Rájön, hogy többé nem akar mások elvárásainak megfelelni. Amikor végül önmagát választja, megszületik benne az igaz ember, és felébred az igazi nő. Az előadásban megjelenik egy arctalan férfialak is, aki a történet kísérője. Testet ölt, de személytelen és néma marad. A kapcsolatban elveszett én szimbóluma, a férfi jelenlétének hiányát, valamint a döntésképtelenséget és a tehetetlenséget jelképezi. Jungi értelemben ő az „animus”, a női lélek maszkulin aspektusa. Nem külső személy, hanem Dia belső erejének, racionalitásának és önazonosságának tükörképe. A nő története így nem a férfiról szól, hanem arról, ki ő a férfi mellett és ki nélküle. . 

A zenés monodrámában Kiss Diána Magdolna vall önismeretről és szerelemről.