A Székesfehérvár.hu cikke. Írta: Gáspár Péter Fotók: Simon Erika

A Tizenkét dühös ember című produkció zártkörű díszelőadását tartották csütörtökön a Vörösmarty Színházban. Az előadással honvéd kadétok és honvédelem tantárgyat tanuló diákok részére nyújtottak színházi élményt. Az előadás előtt Szikora János színházigazgató úgy fogalmazott, hogy az emberből kiirthatatlan az igazság iránti őszinte ösztön és ezen a mély ősi ösztönön alapul ez a nagyszerű dráma is. 
 

Zártkörű díszelőadást tartottak csütörtökön este a Vörösmarty Színházban, ahol honvéd kadétok és honvédelem tantárgyat tanuló diákok láthatták a Tizenkét dühös ember című drámát.

Az előadás előtt Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Székesfehérvár országgyűlési képviselője mondott köszöntőt. "Székesfehérvár több mint ezer éves város, a nemzet történelmi fővárosa, de nemcsak az, hanem katonaváros is. Nem csak ma, hanem ezer esztendő óta a katonák nagyon fontos szerepet játszanak Fehérvár életében, ezért nagy öröm és megtiszteltetés, hogy itt a mi színházunkban köszönthetjük a fehérváriakat és a Fehérvár környékéről érkezetteket." - fogalmazott köszöntőjében Vargha Tamás, aki a Tizenkét dühös ember című darabról szólva kiemelte, hogy annak középpontjában egy nehéz döntés áll.

"A 12 dühös ember nem más, mint egy esküdtszék, az angolszász jogban nem a bíró, hanem egy esküdtszék dönt arról, hogy a vádlott bűnös vagy nem bűnös. Ez a döntés, amit meg kell hozniuk. És nem csak egy-egy embernek kell meghozni a döntést, meg kell hozni mind a tizenkettőnek, és a döntés csak akkor érvényes, és akkor bűnös, vagy nem bűnös a vádlott, hogy ha mind a tizenketten egybehangzóan mondják ki az ítéletet."  Vargha Tamás hozzátette, hogy egy katonának is a legfontosabb és a legnehezebb a szolgálat alatt a döntést meghozni: "Ami a döntés után történik, az a cselekvés, az az akció, amit végre kell hajtani, amit a kiképzés a gyakorlatok során százszor, ezerszer gyakoroltak. De az a pillanat, amikor a döntést meg kell hozni, az a legnehezebb a katonák életében is.."

A díszelőadás előtt dr. Szikora János, a színház igazgatója is szólt a közönséghez. Életének egyik sokkoló emlékét, tanára, Elbert János tragikus halálát elevenítette fel.

A kiváló irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár 1983 márciusában minden előzmény nélkül eltávozott munkahelyéről, holttestét másnap az alig több mint fél méteres Balatonban találták meg. A rendőrségi vizsgálat azt állapította meg, hogy vízbe fulladt. A felesége nagyon nem hitt ezekben a magyarázatokban, további vizsgálatokat követelt, mígnem egyszer csak kiesett az ablakból, és meghalt. Elbert Jánosnak és a feleségének volt egy fia, egy kamasz fiú, aki szülei halála kapcsán vizsgálatot követelt, és ez a fiatalember is meghalt. "És akkor azt mondták, hogy hát ez egy ideggyenge fiú volt, nem bírta elviselni, feldolgozni a két szülőnek a halálát, és kiugrott az ablakon. És ezzel vége volt a történetnek. Azt ugyan mondogatták a háttérben, hogy Elbert János valójában kettős ügynök volt, egyrészt dolgozott a KGB-nek, másrészt dolgozott a CIA-nak. Na de hát ez kit érdekel akkor, amikor nincs tettes, és tulajdonképpen akkor nincs bűncselekmény sem?" - tette fel a kérdést Szikora János, aki felidézte, hogy őket, színművészeti főiskolásokat sokkolta az eset, mert azt érezték, hogy itt az igazságon valamilyen csorba esett.

"A jogot az ember azért találta ki, hogy biztonságban érezze magát, hogy el tudja választani hitelesen a jót a rossztól. Csak van, amikor a jog megtréfálja az embert. Vannak helyzetek, amikor a biztonság nem szolgálja az igazságot, mert az igazság az, hogy bűncselekmény történt, gyilkosok vannak, csak a jog nem tud vele mit kezdeni. Az emberből kiirthatatlan az igazság iránti őszinte ösztön. Ezen a mély ősi ösztönön alapul tulajdonképpen ez a nagyszerű dráma is, amit Önök ma megtekintenek, és amit egyszerűen - talán nem véletlen -, de nem tudunk levenni a színpadról." - fogalmazott a színházigazgató, hozzátéve, hogy a darabot 2005-ben mutatták be először és évről évre mindig előveszik, mert bár sokan látták, sokan szívesen megnézik még egyszer.

A Cserhalmi György által rendezett darabban Andrássy Mátét, Végh-Szirmai Irént, Sághy Tamást, Závodszky Noémit, Kricsár Kamillt, Váradi Eszter Sárát, Ballér Biankát, Kuna Károlyt, Egyed Attilát, Juhász Illést, Varga Lilit és Kerkay Ritát láthatta a közönség.

Az eredeti cikket IDE kattintva olvashatják el.