Táborlakók élménybeszámolói

Véget ért a IV. Kárpát-medencei Színjátszó tábor, meg is kértük a táborlakókat, hogy számoljanak be élményeikről. Arra kerestük a válaszokat, hogy a diákoknak mi volt a legszebb pillanata a tábor során, mik voltak a legnehezebb pillanataik, volt-e félelmük egyáltalán, mi volt a legfontosabb dolog, amit a tábor ideje alatt tanultak meg?

Daniel Berki

Legszebb pillanat, talán amikor a premier után feljött Szikora János igazgató és megdicsért minket. Meg az erkélyen való közös viccmesélések csillagnézés közben azok mindent vittek. A legrosszabb pillanat a búcsúzás volt, mert mindenki a szívemhez nőtt és a vihar miatt sajnos korán haza kellett jönni... Nekem még azért is volt nehéz, mert pl. a Juliskával csak egy nappal előtte kezdtem beszélgetni és mégis hamar jóba lettünk csak hát aztán vége lett. Mi volt a legnagyobb félelmem? Az, hogy leesek a lépcsőn, mivel szemüveg nélkül elég béna vagyok.  Az, hogy nem kell félni kinyitni a számat és szépen beszélni és hogy a kortól függetlenül mindenkivel lehet barátkozni. Visszajönnék jövőre is, 2 év után nem is tudnám a nyarat szertartásjátékok nélkül elképzelni.

Straňáková Katarína

A legszebb pillanatom talán az volt, amikor véglegesen elkészült a műsor és elő tudtuk adni. Legrosszabb pillanatom nem volt, inkább legnehezebb. A premier előtti izgalmas percek, amikor a félelmet kellett legyőzni. A legnagyobb félelmem az a szöveg elfelejtese volt, vagy, hogy valamit nem csinálok majd jól. Megtanultam, hogy mindig vannak emberek akikre számíthatok még akkor is ha csak pár napja ismerem őket. Természetes azt is, hogy soha nem szabad feladni.

Bóna Sára

Számomra a legszebb pillanatok közé tartozott nyilván az, mikor a darab végénél jártunk a színpadon, és láttuk, hogy a közönségnek tetszik, amit csinálunk, hiszen nagyon megtapsoltak. Emlékezetes marad a sok együtt töltött idő fent a tetőn a színházban, a nevetések, játékok, beszélgetések. A legnehezebb momentum az volt, mikor tudtuk, hogy hamarosan vége ennek a fantasztikus 10 napnak, és búcsúzkodni kellett. A legnagyobb félelmem az volt, hogy nem lesz mégegyszer olyan jó, mint tavaly volt, de aztán persze rá kellett jönnöm, hogy ez a tábor csak jó lehet a társasággal együtt. Nagy élményt hoztam haza, akárcsak tavaly. Sok mindent tanultam, például, hogy milyen büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok, hogy milyen érzés csapatban dolgozni, hogy mennyire fontos, hogy új ismeretségeket kössünk, hogy őrizzük a történelmet. Természetesen visszatérnék jövőre is, harmadjára. Szerintem nincs mit javítani rajta, nekem így volt tökéletes.

Szakács Kata

Minden egyes percért hálás vagyok, amit veletek tölthettem. Minden úgy volt tökéletes, ahogy volt, semmit nem változtatnék azon a 10 napon. Nyilván voltak nehéz pillanataim, de ezek nélkül nem lett volna igazi és emberi az élmény. Mióta itthon vagyok, teljesen ki vagyok készülve, annyira hiányoztok és ha tehetném, ebben a pillanatban csapnám fel magam a vonatra és rohannék vissza hozzátok. Az igazság az, hogy ezalatt a pár év alatt annyi mindent adott nekem ez a sok koronázás, hogy azt képtelenség lenne szavakba önteni. És azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy idén kaptam és tanultam a legtöbbet magamról, a valóságomról, és a világról. Szerettem ezt a pár napot. Kellett nekem a hely, a munka és TI, hogy közelebb kerüljek a lelkemhez és a csendemhez. Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy voltatok nekem.

Vasi Nélia

Szerintem beszélhetek a társaim nevében is, hogy a legszebb pillanat az utolsó előadásunk volt, mikor realizálódott bennünk, hogy megcsináltuk a lehető legszebben. A legnehezebb pillanat csak az elején volt, hogy meg kell szoknunk, hogy mennyi energiába is kerül a színház. Egyszerű félelem volt, mint minden más szereplőnek, hogy elfelejtem a szöveget. A legfontosabb, amit tanultam ez idő alatt, hogy ha ezzel a hivatással szeretnék foglalkozni, akkor meg kell tanulnom beosztani az időmet, ill. energiámat.

Csáky Katinka

Számomra a legszebb pillanatok a teraszozások voltak. Amikor csak mi, nyugodtan, önfeledten tudtunk beszélgetni és szórakozni. Na és persze azért is a teraszozások mert itt kovácsolódtunk össze igazán és itt ismertük meg egymást. Egész jó kis barátságok szövődtek. Az egyik legnehezebb pillanat közé sorolnám a reggeli keléseket, amikor legszívesebben délig csak aludtam volna. De azért mondom ezt a legnehezebb pillanatnak, mivel tényleg csúcsszuper volt az egész tábor és csak ezt mondhatnám egy kis nehézségnek. Az én legnagyobb félelmem talán az volt, hogy nem fogok megfelelni a profi színészeknek, rendezőnek stb. Attól féltem mi lesz, ha elrontok valamit. De ez a félelmem nagyon gyorsan elmúlt, mert rájöttem, hogy segítenek és türelmesek velünk. Megtanultam a tábor ideje alatt, hogy sose fordítunk hátat a közönségnek és, hogy soha nem nézünk bele a kamerákba produkció alatt. Ez a két dolog valahogy nagyon megmaradt bennem. De amit az életben tudok majd hasznosítani az az, hogy mindig önmagamat adjam, hiszen így azért fognak szeretni (vagy nem szeretni) aki vagyok. Nekem ez a tábor tökéletes volt, nem igen tudok belekötni semmibe. Voltak jó programok, volt szabadidőnk, jó szállásunk volt, az ételek finomak voltak...nekem nagyon tetszett minden :)