A Képes Krónika elmondása szerint „Ez az András nagybátyjainak – akik végtelenül gazdagok voltak – segítségével és tanácsára még László király életében eljött Hungariába, mivelhogy herceg volt, és nagyatyjának, András királynak a jogán rész illette meg az országból. Amikor pedig László királyt megölték, az ország bárói szerencsésen András herceget koronázták meg.” (Bellus Ibolya fordítása)
Annak ellenére, hogy András megválasztása és királlyá koronázása akadálytalannak tűnik, uralkodása csaknem egészét beárnyékolta a trónjára áhítozókkal szembeni küzdelem. Nem sokkal IV. László halála után színre lépett egy magát az elhunyt király András nevű – valójában már 1278-ban elhunyt – öccsének nevező trónkövetelő, akit hamarosan sikerült kiűzni az országból. Habsburg Rudolf német király (1273–1291), aki hűbérként tekintett a Magyar Királyságra, azt fiának, Albert osztrák hercegnek (1282–1308) adományozta. Bár Alberttel 1291-ben Hainburgban békét kötött András, egészen 1296-ig, amíg Albert leányát, Ágnest feleségül nem vette, Albert folyamatosan segítette az András ellen lázadókat. IV. Miklós pápa (1288–1292) nem ismerve el III. András Árpádoktól való származását, úgy ítélte meg, hogy az ország az Apostoli Székre háramlott, s miként utódai is, az Anjouk trónöröklését támogatta.
