Átölel a múlt – Időutazás a Bartók Béla téren
Az idén a megszokottól eltérő formában kerül sor a Koronázási Szertartásjátékra, és sor kerül a Rákóczi Szövetség és a Vörösmarty Színház négy évvel ezelőtt életre hívott Kárpát-medencei színjátszó táborára is.
A határon túli fiatalok szűk egy hétben hoznak létre egy bő félórás előadást,
amely a már „megkoronázott” királyok életét meséli el. Az előadást Lőrincz
Zsuzsa írta és rendezte, vele beszélgettünk többek között arról is, hogy mi az
oka, hogy idén nem lesz klasszikus értelemben vett szertartásjáték.
-Hosszú, több hónapos előkészítő folyamat előzi meg a próbákat, a
Szertartásjáték létrehozását, így a jelenlegi bizonytalan járványügyi helyzetben,
nem láttuk biztosítottnak, hogy megvalósulhat az előadás, ezért döntöttünk
inkább a halasztás mellett. A Rákóczi Szövetséggel kötött együttműködésünket
viszont mindenképp folytatni szerettük volna, ezért idén is sor került a IV.
Kárpát-medencei színjátszó táborra, ahová 22 gyerek érkezett Felvidékről,
Vajdaságból és Erdélyből.
Milyen koncepció mentén készül az előadás?
Kis Visszatekintő Játékunk tulajdonképpen egy időutazás, a szövegkönyvet a nyolc éven át bemutatott Koronázási Szertartásjátékok szövegeiből állítottam össze, dramaturgiailag hasonló koncepció mentén készült. Liturgikus részek és a királyok életének történetéből kiragadott jelenetek váltakoznak egymással. Egyed Attila színművész a művészi beszéd rejtelmeibe avatja be a résztvevőket, külön-külön is foglalkozik a szereplőkkel. Molnár G. Nóra, aki most végzett a Színművészeti Egyetemen Fizikai színházi koreográfus-rendező szakon, ő elsősorban a színpadi mozgásban, koreográfiák megalkotásában társam. A felújított Bartók Béla téren felállított szabadtéri színpadon játsszuk 14-16.-án 20.00 órától, utána rövid szünetet követően kezdődik a vetítés. Ingyenes regisztrációs jegyek a Vörösmarty Színház Jegyirodájában érhetőek el.
Évről-évre pozitívak a résztvevők visszajelzései a táborról, sokan térnek vissza a koronázó városba. Miben rejlik a tábor titka?
- A fiatalok önkeresési folyamatában, az önmaguk és a világ megértésében
nagyon fontos segítséget tud nyújtani a dráma, a színpadi játék.
Erre a táborra különösen igaz, hogy nem a teljesítmény, hanem a részvétel a
fontos, mindenki saját habitusának megfelelően azt viszi magával az egy hét
után a táborból, amit össze tud gyűjteni magának.
Az Árpád-ház története fordulatos, a magyar történelem egyik legizgalmasabb
korszaka. 301 év, amely a legtöbb szentet adta nekünk, ugyanakkor horror
jelenetekben is bővelkedik: titokzatos halálesetek, családon belüli kegyetlen
gyilkosságok sora...
Az Árpád-házi királyokat idéző darabban a múlttal való találkozás, a saját
történelmünkkel való szembenézés többlet jelentőséggel bír, hiszen határon
túlról érkezett fiatalok játsszák. A történelmünket, hagyományainkat
elsősorban ismerni kell, mint egy saját batyut, amit születésünkkor kapunk.
Életünk során, mindig dolgunk lesz vele. Hiszen még megtagadni, eldobni is
csak azt lehet, ami már egyszer a mienk volt. Ez nem megúszható folyamat
szerintem. Én is erdélyi vagyok, tudom, hogy mennyire mást jelentett nekünk a
magyarságunk...
A gyökerek (jó esetben) nem lekötnek, hanem stabilan tartanak. És minél
jobban meg tudjuk vetni a lábunkat, annál szabadabban, bátrabban és
messzebbre rugaszkodhatunk. Ha nincs mitől elrugaszkodnunk, akkor csak
egyhelyben szökdécselünk...