“Kun László szerepében a Fehérvárra frissen szerződött Sarádi Zsolt Koronázási szertartásjáték-rajongó nézőink már megszokhatták, hogy az előadások címszerepeit egy-egy karizmatikus színész kapja. Ez idén sem lesz másképp, ezúttal a frissen a Vörösmarty Színházhoz szerződött Sarádi Zsolt játssza Kun László szerepét, aki már alig várja a közös munkát a fehérvári társulattal. ”
2020 Koronázási Szertartásjáték
A körülmények kényszerítik vándorlásra
Nem tervezte, mégis vált, mert úgy érzi pont most jött el az ideje. Társulatunk új tagja, Sarádi Zsolt IV. Kun Lászlóként mutatkozik be rendhagyó Koronázási Szertartásjátékunkban.
Saját bevallása szerint valahogy folyton a körülmények kényszerítik vándorlásra már pályája kezdete óta: „Főiskola után (1999-ben végzett Horvai-osztályban - a szerk.) A Székely vezette Új Színházba mentem volna legszívesebben gyakorlatra, és jött a hír, hogy nem kapta meg a színházat… Így következett Szeged, ahol egy remek társulat jött össze, 4 év után azonban mindenki elment, majd végül a Vígszínházhoz szerződtem.”
Ahol olyan emlékezetes előadásban szerepelt Básti Julival, mint a Zsótér Sándor rendezte Kaukázusi krétakör: „Amire azt mondanám, hogy inkább szakmai berkeken belül könyvelhetett el kirobbanó sikert, a nézők nem igazán értették. Számomra azonban meghatározó volt, ahogy Zsótér Sándorral az összes eddigi közös munkánk. Bár azt nem mondanám, hogy „mindig pontos értjük egymást”… (csend, majd nevet – a szerk.). Viszont végül valami egészen rendkívüli dolog jön létre.”
„Nem hezitáltam”
Az elmúlt éveket a Vígszínházban, Kaposváron és Miskolcon töltötte, de most úgy érzi, megérett az idő a váltásra: „Rettentően örülök a lehetőségnek, hiszen itt egy remek társulat jött össze. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz.”
„Maga nem fog Rómeót játszani, mert más a színészi alkata”
Ezt még Gálffi László színész, Zsolt főiskolai beszédtanára mondta. „Az első főszerepem aztán Rómeó lett… Nem igazán szeretem definiálni, hogy milyen színész is vagyok, és nem is gondolom, hogy válogathatok, egy színésznek mindenevőnek kell lenni. Ahogy Polonius mondja a Hamletben: A legjobb játékosok a világon; mindegy nekik, tragédia, komédia, történeti, pásztori, vígpásztori, historico-pásztori, tragico-historiai, tragico-comico-historico-pásztori mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás.”
Így esett meg az is, hogy pár éve Miskolcon a Marica grófnő című operettben Tasziló grófként találta magát. És aki azt hiszi, hogy az operettszínészek élete csak játék és mese, ki kell, hogy ábrándítsuk: „Ez a szerep konkrétan operaénekesi technikát igényel, ezért különórákra jártam, hogy ezt elsajátítsam. Konkrétan dupla szerepet játszottam, egyrészt az operaénekesit, másrészt Tasziló grófot… ehhez képest a Bűn és bűnhődés sétagalopp volt.” (nevet – a szerk.)