Ma délelőtt olvasópróbázott az Apák és fiúk c. színmű alkotócsapata. Brian Friel darabja a székesfehérvári Vörösmarty Színházban magyarországi ősbemutató lesz Bagó Bertalan rendezésében.

Brian Friel a huszadik század második felétől a kortárs ír dráma világszerte legelismertebb képviselője, Magyarországon mégis méltánytalanul keveset játszották darabjait. Először kötetben jelent meg két darabja, de Upor László dramaturg, műfordító fedezte fel a magyar színházi szakma számára, az ő fordításában mutatta be a Pogánytáncot a Katona József Színház 1993-ban, óriási sikerrel, majd azt követően sorra bemutatták az ország legjelentősebb színházi műhelyeiben. Azóta a magyar közönség a Hitgyógyász, a Húsz év után és a Philadelphia, itt vagyok! című darabjait is megismerhette. Friel rengeteg színpadi átdolgozást, adaptációt készített a dráma- és regényirodalom legkiemelkedőbb alkotásaiból, többek között: Csehov: Ványa bácsi, Három nővér, Medve; Turgenyev: Egy hónap falun; Ibsen: Hedda Gabler.

Friel remekművet alkotott. Egyrészt (természetesen) teljesen szakít a regény epikusságával, és a drámai sűrítés miatt szereplőkről, helyszínekről mond le. A két főszereplő, Arkagyij és Bazarov sorsára, családjára koncentrál, a generációk konfliktusára. (Valahogy úgy szeretnék fogalmazni, hogy ne áruljak el semmit.) Másrészt Friel sok drámai eseményt nem megjelenít, mint például egy sorsdöntő párbajt, vagy egy szereplő tragikus haláltusáját, ezeket „csak” elmesélteti, de véleményem szerint ez is része az írói koncepciónak. Van ugyanis egy szereplő a darabban – akit nagyon a szívembe zártam – az ő szomorú sorsa máris, pedig még él, a családi legendárium része. Az igazi családi legendák pedig már múltbéli legendák, mesélni szoktuk, gyerekeinknek, unokáinknak, generációról generációra szállnak. Friel azáltal csinál legendákat a jelenben, hogy ezeket a jelen idejű drámai történéseket múltbéli legendákként mesélteti el – árulta el nekünk Perczel Enikő, a darab fordítója.

A premier időpontja: 2017. január 21.