Sárosi István Trianon című drámájának ősbemutatójával emlékezik meg a Vörösmarty Színház a békediktátum évfordulójáról 2020. március 7-én. Igazságról, objektivitásról és önismeretről beszélgettünk Szikora János rendezővel.

-Mennyire fog tükröződni az előadásban a „nemzeti önismeret” fontossága?

-Nem véletlenül kezdtem az olvasópróbát a Delphoi Jósda fölé függesztett híres mondattal: „Ismerd meg önmagad”. Ez a kategorikus imperatívusz, morális parancsot fogalmaz meg az emberek felé. Mindig  foglalkoztatott, mindig is komolyan vettem ezt a mondatot. Elég hamar rádöbbentem arra, hogy ezt a mondatot nem csak személyes vonatkozásban lehet használni, hanem tágabb értelemben, egy közösségre is értelmezhető, így különösen egy nemzet közösségére. Ezt lépten-nyomon tapasztalhattam egész életemben, hogy Magyarországon ezzel a kérdéssel, hogy nemzeti önismeret komoly bajok vannak. Mert az önismeretnek akkor van értelme, ha igazságokon alapszik, hiszen azért foglalkozunk önmagunkkal, hogy valamilyen fajta igazság felé vezessük az életünket, vagy annak a jegyében kormányozzuk. Pontosan ez a kritérium szenvedett csorbát nagyon sok alkalommal Magyarországon, nemzeti önismeretben, amikor nem volt hatalmi érdek a nemzeti önismeret igazsága. Nem volt hatalmi érdek, hogy az igazságnak megfelelő tények alapján értékelje egy nemzet önmagát. Azt gondolom, hogy ezekről a kérdésekről most szabadon beszélhetünk és szabadon gondolkodhatunk. Trianon léte, megoldatlansága önmagában is kötelez, függetlenül az évfordulótól.

-Az előadás segít megtalálni Trianon igazságát?

-Ha nem láttam volna a darabban a reményt, akkor hozzá se kezdek. De látom benne, és abban bízom, hogy ha ezt bemutatjuk, akkor egy objektív, minden oldalról körüljárt igazságot tudunk megfogalmazni. A békediktátum aláírása nem volt több egy tizenöt perces diplomáciai aktusnál, az idevezető út azonban évtizedekre, évszázadokra nyúlik vissza – mondja a szerző, Sárosi István. Ezen az úton sokan jártak. Mindenki más-más egyéni igazsággal járta ezt az utat, nemzetiségek is, a magyarok is, az osztrák-magyar politikusok is, osztrákok, németek, franciák, oroszok, mindenkinek megvolt a maga igazsága. Ennek az írásműnek, és reményeim szerint az előadásnak is az a szándéka, hogy ki-ki megismerje ezt a sokféle igazságot, mindenkinek a saját igazságát. Többfajta szempontból van megvilágítva ez az eseménysorozat, amely végülis az aláíráshoz vezetett. De a sokfajta szempont nyomán kihámozható felelősség is megoszlik. Mert amikor arról beszélünk, hogy hogyan történhetett ez meg, hogy jutottunk el idáig, akkor ezek mögött a kérdések mögött az is ott van, hogy kik ezért a felelősek, ki miatt történt mindez? A felelősség kérdése ott bujkál ezekben a kérdésekben, és nem lehet elmenni mellette. Ez a mű objektív és őszinte, elfogultságmentes igazságra törekszik. A felelősséget megosztja az ármánykodó cseh, szlovák és román politikusok és a nemzeti nacionalizmusba belevakult magyar politikusok között. Ez így együtt rajzolja ki a teljes képet.

-Technikailag hogyan lesz megoldva ez a tárgyalás a rengeteg szereplővel? A díszlet mennyiben fog segíteni?

-Nem véletlen, hogy az emberek imádják a bírósági ügyekkel foglalkozó filmeket, mert ezek tulajdonképpen krimik. A bírósági ügyek krimik. Ez egy olyan bírósági ügy, amely nagyon sok tanút vonultat fel. Számtalan szereplő jelenik meg – hozzáteszem, nem légből kapott szereplők, hanem valóságos történelmi figurák. Rendkívül nagy létszámú a szereplőgárda, de kézenfekvő, hogy egy szereplő több szerepet fog játszani. Szerencsére találtam egy gyönyörű térbeli metaforát, ami kiválóan alkalmas arra, hogy úgy legyen a bírósági tárgyalás díszlete, hogy egyben más asszociációt is ébreszt. Talán a nagyközönség számára kevéssé ismert az anatómiai színház fogalma: a 16. században Olaszországban építettek először ilyet a nyilvános boncolások szemlélhetősége érdekében. Ez egy ovális amfiteátrumszerű építmény, ahol mindenki az emeleteken állva nézi a lenti, kör alakú porondon lévő asztalon a boncolást. Rengeteg asszociációt ébreszt az emberben, ugyanakkor nagyon statikus, mégis nagyon jó lehetőséget ad sok ember mozgatására, elhelyezésére úgy, hogy ahol egykor boncasztal állt, most is lesz egy asztal. Ezen nem fogunk boncolni senkit, hanem magát az ügyet. Így kerülnek fókuszba az elhangzott mondatok, gondolatok, tények és információk,  amelyek mind-mind alkotóelemei a Trianonhoz vezető események sorozatának.

Bemutató: 2020. március 7. 19.00

További info, jegyrendelés ITT