A hétvégi Trianon bemutatónk óriási sikert könyvelhetett el. A vastaps azonban ezúttal nemcsak a színpadon alkotóknak szólt, hanem Sárosi István írónak is, aki óriási kutatómunka után állította össze azt a drámát, amely élő történelemkönyvünk hiányzó lapját képes pótolni.

Az író premier után eképpen fogalmazta meg gondolatait:

"Egy drámaíró számára két nagyon fontos – mondhatni katartikus – élmény létezik: az első, amikor először hallja vissza a színészek szájából az általa leírt szavakat, „élőben” köszönnek vissza a leírt mondatok, a másik, művének premierje. Jelen bemutató azonban hordozott még három nagyon fontos élményt a számomra: egy évtizedekig elhallgattatott, mi több, az aktuális politikai vezetés által szigorúan tiltott történelmi eseménysor megjelenése, megjelenítése rendkívül hiteles, hatásos és főleg nagyon látványos módon. Második, a nézőközönség reagálása – s most nem csak a végén zúgó csodálatos vastapsra gondolok, amit külön is nagyon köszönök –, hanem arra a rezzenéstelen, feszült figyelemre, koncentrálásra, amivel ezt a nagy volumenű s igenis nagyon nehéz szövegtestet és információáradatot befogadták. Végül, de semmiképp sem utolsó sorban: bámulatos és lenyűgöző volt az a heroizmus, ahogy a társulat ez alatt a két hónap alatt készült erre a bemutatóra. Szikora János rendezése – asszisztensei közreműködésével –, s a remek színészi alakítások nemcsak egy drámát jelenítettek meg, de valóban megnyitották a történelemnek azt a bizonyos „nagy könyvét”, magát a történelmet, annak drámai mozzanatait elevenítették meg, megismertetve a nézőkkel – mint az Esküdtszék tagjaival – a Magyarország sorstragédiájához vezető évtizedek és évszázadok bel- és külpolitikai eseményeit s talán tanulságait is."     

  Fotó: Tóth László