Cikksorozatunk következő epizódjában a premierre készülő Az ember tragédiája 2.0 című előadásunk első színében az Aranykor utolsó tündöklését és szomorú bukását vesszük górcső alá. A menü következő pontja a Titanic szín: rendező: Szikora János, Ádám: Trokán Péter, Éva: Tóth Ildikó, Lucifer: Egyed Attila
Darvasi László, a szín írója azt a pillanatot, vagy pillanatfüzért rögzítette meg, amikor még minden rendben van. Az utolsó ilyen pillanatot: „Szikora János rendező kért tőlem egy eufórikus alapfelütést, amely egy indulás előtti bálban csúcsosodik ki, ahol a kor reprezentatív figurái elevenednek meg. Van egy csomó vezéreszme a korban, a szabadversenyes kapitalizmus, a freudizmus, Nietzsche tézise, miszerint az ember felsőbbrendűvé lehet, és közben Isten meghal. Azt a lehetőséget választottam, hogy nem Isten és Lucifer között megy a konfliktus, hanem Ádám és Lucifer között. Istent én is megöltem egy kicsit, amennyiben némaságra, hallgatásra ítéltem.”
Juhász Illés, Molnár G. Nóra, Varga Gabriella, Kelemen István, Varga Lili, Kiss Diána Magdolna, Sarádi Zsolt, Trokán Péter, Derzsi János
A néma Úr (Derzsi János) már tehetetlen, a pillanat elmúlik. Szikora János rendező pedig ezt nagyítja fel, és vetíti elénk: „Azért áll a szívemhez nagyon közel ez a darab, mert vészterhes pillanatot rögzít az időben. A Belle Époque utolsó pillanatait, az utolsó rezdüléseit az elmúlt Aranykornak, amelynek létezői akkor még nem tudják, hogy ez az utolsó, és hogy az Aranykornak vége. Ebben az utolsó pillanatban koncentrálódik mindaz, ami majd aztán kitör néhány évvel később.”
Tóth Ildikó, Derzsi János
Éva (Tóth Ildikó) – ez kiderül a darab utolsó pillanatában - egy gyermeket hordoz a hasában. Ez az embrió metaforikus is: mit szülök meg, mit szült meg ez a századvég? A szörnyűséget… miközben az ipari forradalom csúcsán küzd saját sorsával: „A történelemben nincsenek éles kontúrok, meg határok, nem tudjuk soha azt mondani, hogy valaminek itt pont vége van, vagy ott kezdődik. Az őrületes ipari forradalmaknak az egyik csúcsa – ha úgy tetszik – a Titanic megépítése és elindulása, és ugyanakkor a kapitalizmus embertelensége, a pénzéhsége, a gyarmatéhsége, ami bedarál mindent, egyéni sorsokat és a humánumot. Itt találkozik egy személyes sors érintettség Éva személyében, aki éppen a Titanichoz képest az előző század végén már bőven voltak olyan női mozgalmak, amelyek egy kicsit próbálták kiharcolni a női nemnek az egyenjogúságot.”
Egyed Attila, Trokán Péter, Kádas József, Kerkay Rita
Egy olyan férjjel, Ádámmal (Trokán Péter) az oldalán, aki az egyéni teljesítmény oltárán áldozza fel saját feleségét: „Ő a tökéletességet olyan módon élvezi ki, olyan módon éli át, miközben elfelejti, hogy van egy felesége is, meg van egy magánélete. Az egyéni teljesítménynek a mirákuluma, hogy „úristen, ezt mind én csináltam” nem fedheti el, hogy kit kell, hogy szeressek. Hogy nekem van más dolgom is a világon, nem csak ez jelenti a csúcsát az emberi teljesítménynek, hanem az, hogy úgy veszek részt az életben, hogy dolgozni meg szeretni is tudok.”
Egyed Attila, Derzsi János
Lucifernek (Egyed Attila) így annyi dolga marad, hogy szépen végignézi, hogyan süllyed el a Titaniccal együtt az egész reményteljes XX. század ígérete: „A Titanic tulajdonképpen csak egy apropó, annak a gyönyörű metaforája, hogy hogyan indul el, hogyan száll fel az emberiség egy huszadik századra tartó hajóra, ami szimbolikusan majd gyakorlatilag hajótörést szenved, hiszen az történik a huszadik században az emberiséggel, ami.”
Az ember tragédiája 2.0
Premier: 2021. szeptember 25. 18:00
Jegyeket ITT tudnak venni!