Április 24-én mutattuk be Székely Csaba Bányavirág című tragikomédiáját a Kozák András Stúdióban. Az előadást Botos Bálint állította színpadra, aki rendezésében a szereplők zárt élethelyzetét helyezte fókuszba, amelyben egy haldokló jelenléte határozza meg a viszonyokat.

A Bányavirág egyszerre sajátosan kelet-európai és egyetemes történet: egy erdélyi faluban játszódik, ahol a bánya bezárása nemcsak a munkahelyek megszűnését, hanem a jövőbe vetett hit elvesztését is jelenti. A darab ennek a zárt közegbe szorult közösségnek az életét mutatja meg, ahol a kilátástalanság, a családi viszonyok és az egymásrautaltság határozzák meg a szereplők sorsát. Különleges ereje abban rejlik, hogy a tragikum és a humor egymást erősítve van jelen: miközben olyan súlyos témákat érint, mint az alkoholizmus és az öngyilkosság, a helyzetekben megbúvó komikum mégis nevetésre ösztönzi a nézőt. A történet univerzalitását az is hangsúlyozza, hogy bár székely közegből indul, helyzetei bárhol ismerősek lehetnek, hiszen az emberi sorsok, a kilátástalanság és a családi viszonyok általános érvényűek.

„Régóta ismerem a szöveget, és többször felmerült bennem, hogy szívesen megrendezném. A kapcsolatom vele ambivalens: nem vagyok székely, de sok időt töltöttem Székelyföldön, és az első néhány alkalommal erős kultúrsokkot éltem át. Egy idő után azt éreztem, hogy a saját közhelyeim akadályoznak a megértésben, ezért tudatosan próbáltam mélyebbre ásni: figyelni a történelmi és társadalmi összefüggésekre, valamint arra, hogyan működik ez a közeg. Ez a folyamat vitt közelebb ahhoz, hogy ne csak a felszínt lássam, hanem az okokat is. Meg kell próbálni meghallani, mi hangzik el a csendekben. A darab nyelve is ezt tükrözi: sok minden nem kimondva, hanem kerülőutakon, képekben jelenik meg. Számomra ez különösen izgalmas” – fogalmaz a rendező, Botos Bálint.

A darab vizuális világát Golicza Előd tervei határozzák meg: a szereplőket nem egy „egzotikus székely világba” helyezik, hanem egy enyhén absztrahált, mégis ismerős térbe, amely nem kínál valódi otthonérzetet, ugyanakkor aktívan részt vesz a színpadi feszültségek megteremtésében. A jelmezeket Bajkó Blanka-Alíz tervezte, a zenét pedig Csernik Csinszka szerezte.

„A hangzásvilág tudatosan nem a hagyományos népzenei irányt követi, hanem egy mai, kortárs közegből szólal meg, miközben finoman mégis kapcsolódik ahhoz a világhoz, amelyben a történet játszódik. Fontos volt számunkra, hogy ne idealizáljunk egy letűnt, “népművészeti” világot, de ne is tagadjuk meg teljesen a gyökereit – inkább azt mutassuk meg, hogyan van jelen mindez ma” – fogalmaz a rendező az előadás zenei világával kapcsolatban.

Vajda Ivánt Sarádi Zsolt, féltestvérét, Ilonkát Ladányi Júlia alakítja. A község orvosát, Csillag Mihályt Kricsár Kamill formálja meg, Illést Kelemen István, feleségét, Irmát pedig Závodszky Noémi kelti életre.