Tizenheten végeztek az idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakán, Novák Eszter és Selmeczi György osztályában. Most őket mutatjuk be. Az interjúkat az egyetem harmadéves dramaturg hallgatói készítik.
 

Hogy kerültél Novák Eszter és Selmeczi György zenés osztályába?

Tizenegyedikes voltam a Vörösmarty Gimnáziumban, amikor Eszter keresett egy lányt egy kisebb szerepre a Centrál Színházba. Felhívta az iskola igazgatónőjét, aki – többek között – engem is ajánlott. Találkoztunk Eszterrel, beszélgettünk, elhívott egy próbára, hogy megnézze, hogyan működünk Rudolf Péterrel, az előadás főszereplőjével. Végül engem választott. A próbák alatt kérdezte Eszter, és hát milyen terveim vannak. Akkoriban sokat táncoltam, mondtam, hogy a fizikai színházi koreográfusszak érdekel Horváth Csabával. Vagy a Kortárstánc Főiskola. Eszter rávágta, hogy oké.

Schroffenstein család/ Schell Judit, Ladányi Júlia / Fotó: Éder Vera

A felvételi évében kiderült, hogy gerincsérvem van, és az orvosok közölték, semmiféleképpen sem ajánlják, hogy életvitelszerűen táncoljak. Nyilván nem volt tőlem idegen a zenés színház, de csak akkor dőlt el, hogy megpróbálom a Színműt. Azt gondoltam, tudok énekelni. Aztán felvettek, és nyilvánvalóvá vált, hogy az osztálytársaim 98%-a sokkal képzettebb nálam. Azóta sokat fejlődtem Bagó Gizella tanárnőnek köszönhetően, aki csodálatos énektanár. Az első kőszínházi bemutatóm negyedévben a XIV. René volt a Karinthyban, amiben szubrettet játszottam.

Pécsi Nemzeti Színház / Énekes madár

Szerinted ti milyen osztály vagytok?

Nagyon jó osztály. Ritka, hogy ennyi egészséges szellemű ember kerüljön össze. Voltak konfliktusok, de ha tizenhét ember össze van zárva, ez elkerülhetetlen. Jól működtünk együtt, szeretjük egymást. Ha most azt mondanák, hogy bezárnak valakivel három hétre egy lakásba, azt felelném, hogy tök jó! Van három hetem ezzel az emberrel! 

Alapból ilyen mindenki, vagy egymásra vagytok ilyen jó hatással?

Nagyon különbözőek vagyunk, de jól dolgozunk együtt, lehet, hogy pont emiatt. Nyilván voltak mélypontjaink, főleg a fáradtságból adódó feszültség miatt. Nekem a másodév volt a legnehezebb.

PokémonGo / Fotó: Véner Orsolya

Miért?

Elsőben még azt sem tudtam, hol vagyok. Másodévben kezdtem felfogni. Az osztály nagy része idősebben, tapasztaltabban került be, éltek, utaztak, találkoztak emberekkel… és mivel elsősorban abból tudsz dolgozni, amit már átéltél, aki többet élt, nagyobb eszköztárral érkezett. Másodévben valahogy semmi sem alakult jól, nem kaptam jó jeleneteket, vagy nem találtam rajtuk fogást. Elveszettnek éreztem magam.

Énekes madár / Pécsi Nemzeti Színház

 Szoktál macerás lenni?

Persze. Nem szeretek hibázni, próbán sem. Irigyelem is azokat, akik mernek rosszak lenni. De ebben már fejlődök, lazulok, legalábbis nagyon igyekszem. A főpróbahéten viszont hisztis vagyok. Ilyenkor felhívom az anyukámat, hogy elhagyom a pályát vagy valami ilyesmi, ő pedig azt mondja, hogy jól van, Julcsika. Nagyon jó ebben is. Mindig nyugodt marad, óvatosan jelzi, hogy azért valószínűleg nincs akkora probléma. Ijesztő, hogy mindig mindenben igaza van. Nagyon szeretem a szüleimet, rengeteget köszönhetek nekik. Mindig őszinték, és ezért különösen hálás vagyok. Büszkék rám, de ha valami nem sikerül jól, vagy maga az előadás nem tetszik nekik, azt mindig elmondják. Ez fontos nekem.

Elektra – Budaörsi Latinovits Színház / Fotó: Borovi Dániel 

Mi volt a kedvenc feladatod az egyetemen?

Szerettem például a Heilbronni Katica vizsgánkat. Mindenki kapott egy párt magának, és ugyanazt a jelenetet kellett megcsinálni. Úgy, ahogy mi akartuk. Mindent mi találtunk ki. Izgi volt, hogy teljesen különböző koncepciók születtek ugyanarra a jelenetre. Én Imre Krisztiánnal dolgoztam, azóta is emlegetjük azt a jelenetet… A Meggyeskert Zsótér Sándorral az egész osztály életében meghatározó pont. Másodévben kezdtünk rajta dolgozni, tulajdonképpen azóta is dolgozunk rajta, csak már van közönsége is. Nagyon sokat tanultunk belőle. Ahogyan én külön is Tarnóczi Jakab rendezővizsgájából: az egyik legfontosabb előadásnak tartom a Schroffenstein családot. Rengeteget kaptam Jakabtól és a többiektől is.

Énekes madár próba / Pécsi Nemzeti Színház

Miről írtad a szakdolgozatodat?

Az a címe: A színészi szerepalakítás vizsgálata pszichológiai és neurobiológiai szempontból.

Honnan jött?

Tudtam, hogy szeretnék valami olyan témát, ami nagyon érdekel és utána kell járni. Egy kicsit már bánom, hogy nem választottam valami olyat, amiről legalább minimális tudásom van. Az izgat, mi történik a fejben, amikor a színész a színpadon van. Hogy mitől tud sírni például. Azért, mert annyira beleéli magát a szerepbe, hogy eljut vele a sírásig, vagy valami teljesen kívülálló magánéleti probléma miatt, vagy…

Ladányi Júlia, Litauszky Lilla, Brasch Bence, Czvikker Lilla/ Meggyeskert / Ódry Színpad

Mert megszúrja magát?

Vagy hagymát ken a szeme alá. Igen, ilyesmi.

Mi kapcsol ki, hogyan pihensz?

Szeretek olyan dolgokat csinálni, amik visszahoznak az életbe. Például nemrég festettük ki a lakásom Hunyadi Máté osztálytársam segítségével, az pihentető volt.

Ha lenne most szabadidőd, mihez kezdenél vele?

Elutaznék a Seychelle-szigetekre és olvasnék.

XIV. René / Karinthy Színház

Az egyetemen mindent elolvastál?

Á, dehogyis. Muszáj volt szelektálni. Szerintem ezt az egyetemet csak úgy lehet végigcsinálni, ha szelektálsz.

Egyetértek, de van, aki nem szelektál, hanem beledöglik.

Én így is beledöglöttem egy párszor. Pedig terhelhető embernek tartom magam. 

Látod már, mi lesz veled jövőre?

Szerencsére igen. Szerződést kaptam Székesfehérvárra. Rengetegen végzünk idén, és akinek már van fix munkája a jövő évadra, az nagyon boldog. Most a szabadúszók életét élem, viszonylag sok helyen dolgoztam az elmúlt másfél-két év alatt, és bár nagyon fárasztó – főleg az utazás –, mégis élvezem. De Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója elmondta, milyen feladataim lennének ott a jövő évadban és kikkel dolgozhatnék. Szép ajánlatot kaptam – egy jó társulathoz.

Mi fog hiányozni az egyetemről? 

Az osztály. A diákigazolvány. Biztos, hogy nagyon hiányozni fog a légkör meg a biztonság, de most inkább felszabadít, hogy vége. Várom, mi lesz velem. Szeretnék jó rendezőkkel dolgozni, jó partnerekkel, akiknek jó a szemébe nézni. Ez nagyon fontos. Akkor nagy baj nem lehet.

Az interjút Oláh Bebesi Bori készítette.