Kelemen István színművész egyebek mellett az egyetemes emberi értékek gyarapításáért végzett tevékenysége miatt kapta meg a Magyar Arany Érdemkereszt Polgári Tagozata kitüntetést. Bokros Judit interjúja.
A Vörösmarty Színház társulatának ugyan éppen tíz éve tagja Kelemen István, azonban már korábban, tizenöt éve bekapcsolódott a munkába. Akkor költöztek a családdal Budapestről Gárdonyba, a színművész gyermekkorának helyszínére, ahol újra élvezhették és a mai napig élvezhetik a Velencei-tó nyújtotta örömöket és a nádasokkal ölelt víz látványát.
Vallja, hogy az élet a szolgálat jegyében telik, s ebben a díj is megerősítette
A kisvároshoz az emlékeken túl azóta számos új szál köti Kelemen Istvánt, aki aktívan részt vesz a kulturális és közéletben, s az ifjúság neveléséért, igényes szórakoztatásáért is tesz, ahogy ideje engedi. Felesége óvónő, jelenleg a gárdonyi református óvodát vezeti. Néhány éve – több családdal – létrehozták a Zsongó Bárka Egyesületet, és sok gyerekeknek szóló rendezvényt, foglalkozást szerveznek. A színművész ezekhez is csatlakozott, illetve két évig irodalmi kávéházat csinált Vészi Magdával.
Most az újrarendeződés korszakát élik – fogalmazott Kelemen István –, hiszen a tó körüli kulturális élet egyik központja a kápolnásnyéki Halász-kastély lett, amelynek rendezvényeibe várhatóan ő is bekapcsolódhat.
– Nagyon jó egy kis, átlátható közösséghez csatlakozni, ahol sok a barát. Komoly volt a váltás másfél évtizeddel ezelőtt, s nagyon megérte. Nem csupán azért, mert természet, jó levegő vesz körül, hanem éppen ezért a kisközösségi élményért is. Innen pedig a bejárás sem jelent gondot a Vörösmarty Színházba – fogalmazott a színművész.
Kelemen István színházi szerepei mellett fiatalok felkészítésében is részt vesz, például mentorként /Fotó: Nagy Norbert/
S itt rá is tértünk a színházra, illetve arra a munkára, vállalt pluszfeladatra, amelyet a színészet mellett az utánpótlás-nevelésért végez.
– Szívesen veszek részt a színház Atlantisz programjában, amikor iskolás csoportokkal hozunk létre jeleneteket egy előre megadott darabhoz. Már három-négy alkalommal is vállaltam felkészítést. A Fehérvári Versünnep kapcsán pedig egyénileg segítem a középiskolásokat. Abban a korban vagyok, amikor még van időm és energiám arra, hogy átadjak valamit a tudásomból.
Ez azonban oda-vissza működik, hiszen – tette hozzá a művész – a fiatalok cserébe inspirálják. Rengeteg új impulzus éri rajtuk keresztül, s ezt érzi két kamasz gyermekének köszönhetően is. Így a megújulás is könnyebb számára. De mit adhatnak a díjak, elismerések? – kérdeztük.
– A hitem szerint élő ember vagyok. Számomra az a legfontosabb, hogy az élet a szolgálat jegyében telik. A díj
ebből a szempontból megerősítés, s örülök, hogy rám is gondoltak. Ettől azonban az életem nem változik, minden megy tovább, viszont érzem, hogy megbecsülik azt, amit a fiatalokért teszek.
A színpadon is nagyon szép feladatai, jó szerepei voltak az elmúlt tizenöt évben.
Az egyik legemlékezetesebb az operettben való megmutatkozás volt, amire prózai színészként korábban nem volt példa.
– A Madách Színházban és a Játékszínben szinte teljesen kimaradt az operett. Nagy öröm ért, amikor Fehérváron Tűzkő Sándorral játszhattam a Mágnás Miskában, illetve amikor A padlás című musicalben szerepeltem. Ezekben új oldalamat, képességeimet kellett megmutatnom. Előfordult olyan év, hogy hat bemutatóm volt, ami már elég soknak számít. Ebben az évadban három darabban leszek látható, először a Csónak, avagy az özönvíz előtt címűre készülök.
Fehérváron is emlékezetes lehet Kelemen István alakítása az Utazás a koponyám körül című előadásban. Karinthy Frigyes és e műve közel áll hozzá, először Budapesten játszotta, Benedek Miklós rendezésében. Fehérváron már más feldolgozásban került színpadra.
A színművésznek van egy különleges vállalkozása is, méghozzá egy hangjáték felvétele Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményéből. Ezt az anyagot Éger László zeneszerző barátjával állították össze, de sokszor egyedül dolgozott rajta, éjszakába nyúlóan, saját otthoni stúdiójában. A lemez elkészült, kiadót azonban még nem sikerült találni. Pedig iskoláknak is nagyszerű volna ez a kiadvány a mű megismertetésére, megszerettetésére.
A „János vitéz” sokkal mélyebb annál, mint amit elsőre kiolvashatunk belőle, és nem csupán gyerekeknek szól. Fantasztikus a humora, többrétegű, s a hangjáték még a képzeletet is fejlesztheti – véli a színész.
Bokros Judit, FMH
