Novemberben érkezik a mozikba Bagota Béla első nagyjátékfilmje, a skandináv krimikkel rokonított Valan – Az angyalok völgye. A főszereplőt a Forte Társulat és a Vörösmarty Színház tagjaként is ismerhetjük. Krisztik Csabát erdélyi gyökerei mellett kérdezte Jordán Tamás szombathelyi ügyéről és román-magyar ellentétekről is a Magyar Hang.

A felvetésre, miszerint a Valan előtt nem igazán láthattunk még olyan magyar filmet, ami a skandináv krimik nyomvonalán haladna, Krisztik Csaba elmondta: “Bagota Béla rendező átküldött nekem egy karakterjellemzést. Az alapján úgy éreztem, nagyon közel áll hozzám a főhős, szívesen eljátszanám. Úgy alakultak a castingok, hogy Béla egyértelműen érezte bennem a potenciált, így közösen dolgoztunk tovább a figurán. Elsősorban a kifejezési formákon, Péter szókincsén, ahogy kommunikál rendőrként és a hétköznapokban a családjával. (…) Cipeli magával a húga eltűnése miatt a gyerekkorában átélt traumák súlyát. Egyszerre zárkózott és végtelenül heves, céltudatos és kemény rendőr, csak a legfontosabb mondatok hagyják el a száját.”

Arról, mennyire volt nehéz felkészülni egy ilyen fizikailag is megterhelő filmszerepre, a színész elárulta: “A fizikai megterhelésekhez a Forte Társulatnál már hozzászokhattam, az ottani munkám folyamatos felkészültséget kíván meg. De persze voltak olyan extrém helyzetek, amelyekhez az a kevés idő – a fél év felkészülés – azért szűkösnek bizonyult. De kifejezetten szeretem ezeket a kihívásokat. A lelki részével volt küzdelem rendesen, akadtak napok, amelyeket folyamatos feszültségben dolgoztam végig. Furcsa kettős helyzetet teremt, hogy a színésznek mindig ott van közben a fejében egyfajta diadal is. Egyszerre szeretne maximálisan elmerülni valamiben, amit az ember nem szeret megélni. Abban a pillanatban pedig, amikor sikerül, megrohanja valamiféle győzelemérzés.”

A kérdésre, színészként hogy érzi, mennyire kell vagy szükséges megnyilvánulni közéleti kérdésekben, például amikor tanára, Jordán Tamás darabját nem adhatják elő a szombathelyi karnevál megnyitóján: “Nem vagyok az a típus, aki véresszájúan képes megnyilvánulni bizonyos közéleti kérdésekben. Minden helyzet bonyolult, és egyéni választ kíván. Képtelen vagyok úgy rátekinteni a világra, hogy az fekete vagy fehér. De mivel az osztályfőnökömmel lettem megszólítva, azt tudom elmondani, amit testközelből tapasztaltam. Végtelenül érzékeny, a világban bölcs gondolkodóként nyitott szemmel járó művész, aki soha nem fukarkodott a gyengeségeit, a kétségeit megosztani velünk. Többek között ezért is volt annyira erős és meg győző. Kiváló szakember, akitől nagyon sokat tanultam” – fejtette ki Krisztik Csaba.

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.