A Deszkavízió 10+1 kérdéses sorozatában olyan kulisszatitkokra derül fény, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Most Krisztik Csaba került sorra.

Mi az első színházi élményed?

Az első rám igazán nagy hatással lévő színházi előadást gimnazistaként láttam a Radnóti színházban. Ez a Zsótér Sándor rendezésében és Cserhalmi György főszereplésével készült Athéni Timon volt. Rengeteget vitatkoztam osztálytársakkal, tanárokkal szenvedélyesen az előadásról, amelynek központi motívuma a pénz volt, és hát ebben a korban igencsak foglalkoztatott a pénzhez való viszonyom.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

Nekem Lukács Andor és Jordán Tamás volt az osztályfőnököm. A harmadrostánkon volt egy úgynevezett Jordán szék, amiben mintegy pszichológus vett részt Tamás, mi pedig a páciensei voltunk és közben mindenki ott ült körülötted, miközben folyt a beszélgetés. Eléggé izgatott volt mindenki, hogy hova tart majd a diskurzus éppen vele, hogy mit akar kihozni a tanár úr az adott diákjelöltből. Nekem elég rosszul ment a harmadrostám és az egyhetes együttélésünk végére igencsak begörcsöltem, hogy nem tudok magamból megmutatni semmit, amit szeretnék. Abba a székbe már úgy ültem bele, hogy lemondtam magamról, meg úgy az egész felvételiről. De ott aztán történt valami érzelmi gátszakadás, amitől nyíltan, érzelemdúsan voltam képes beszélni nagyon sok mindenről, ami meghatározott engem az addigi életem során. Ott éreztem, hogy ennek komoly hatása volt mindenkire, ez adott egy kis reményt, hogy talán még nincs veszve minden. Fel is vettek.

A Vörösmarty Színház Trianon című előadásában

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

A leghasznosabb talán az, hogy ez egy közösségi szakma és önmagában az egyén nem elég a pontos kifejezéshez, sokkal nagyobb az ereje, ha a partnereivel együtt lélegzik az ember és közös alkotás jön létre.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Nem volt ilyen átütő erejű változás. Inkább szépen lassan, nyugodtan ment végbe az évek során. Bár inkább úgy pontosítanám, hogy megtanultam kezelni a nyugtalanságaimat és kétségeimet a szakmai alkalmasságom szempontjából.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Általában az érzéketlenség. Ha olyan dolog történik a nézőtéren, amiből azt érzem, hogy annyira érdektelen vagyok, mint egy tárgy, ha a néző elfelejti, hogy hús-vér emberek vannak a színpadon itt és most.

80 nap alatt a Föld körül

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben? 

Én szeretnék a legunalmasabb interjúalany lenni ebben a kategóriában. A kollégáim biztosan be tudnának számolni valami érdekesről, de nekem nem jut eszembe egy sem, és ez így is van jól. Viszont szándékos bakim volt, amikor a 80 nap alatt a Föld körül vígjátéknak utolsó előadását játszottuk, én alakítottam benne Egyed Attila segédjét, aki egy angol úriembert keltett életre és az egyik jelenetben megleptem azzal, hogy az ő kényelme érdekében behoztam neki egy angol WC-t, egy igazi kerámia fajanszt. Attila vette a lapot és készségesen ráült. Az egy vicces pillanat volt.

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

Rengeteg szempont van, ami emlékezetessé tesz egy előadást számomra. De talán A nagy füzet című Ágota Kristóf mű az, ami kiemelkedik mind közül. Harmonikus próbafolyamat, kiváló írás, fantasztikus szerepek, szárnyaló rendező (Horváth Csaba), nagy találkozás a zeneszerzővel (Ökrös Csabával, aki azóta sajnos elhunyt, de a nevét senki ne feledje), összhang a játszók között, és nagy közönség-, illetve szakmai siker.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

Székesfehérváron játszottuk A félkegyelmű című Dosztojevszkij regény átiratát, aminek én voltam a főszereplője, Miskin herceg. Az egy rendkívül megterhelő időszak volt lelkileg, amiből Sára lányom fogantatásának híre rángatott ki.

A félkegyelmű

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Nincs szerepálmom. Inkább annak drukkolok, hogy sok közösségi szempont teljesüljön egy előadás létrehozása során, és akkor én már elégedett vagyok.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

A budapesti Katona József Színházban láttam a Bánk Bánt, és nagyon tetszett.

+ 1. Mivel töltőd a mostani időt?

Igyekszem töltődni, a családommal értékes időt együtt tölteni és sokat edzeni, hogyha véget ér ez a nehéz időszak, akkor újult erővel alkothassunk.

szöveg / Szabó Dániel / Deszkavízió

fotó / Éder Vera / Kiss László / Valuska Gábor