Derzsi János színművész, a Vörösmarty Színház tagja, aki szinte minden színházat bejárt - jószerivel egész Magyarországon - sok mindent látott,  de szerinte a fehérvári társulat az ország egyik legjobb társulata. - Érdemes művészünkkel Vakler Lajos készített interjút.
 
Idézzük fel azt a pillanatot, amikor Derzsi János, a Déli Galeri tagja, megjelent az Alföld Ifjúsági Színpadon Thuróczy Györgynél. Ezt, mint indíttatást, minden bizonnyal nem lehet elfelejteni.

Meghatározó volt az életemben az Alföld színpad, az is, ahogy alakult, és persze azt sem felejthetem el, hogy Thuróczy Györgytől kaptam az első olyan komoly könyvet, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, amin el kellett gondolkodnom. Majdnem tizennyolc éves voltam már. Először ő adott nekem könyveket, verseket, később pedig Bódi Gábor. Aztán jöttek azok a tanárok, akiknek a hatására az ember meg tudott változni, és átmehetett mindenféle gondolkodásrendszereken.

Nem színésznek készültél. Mátyás Irén javasolta, hogy jelentkezz a főiskolára, Ádám Ottó pedig fel is vett. Egészen kivételes út a tiéd, hiszen abban a pillanatban még érettségid sem volt. Viszont a tehetséged szembeötlő lehetett, amit egyébként Thuróczy György is megerősített.

Ezzel akkor még nem voltam tisztában, hiába mondták. Nagyon szerettem játszani, és a sors megadta nekem, hogy ilyen emberekkel találkozhattam. Irénnel együtt voltunk az Alföld Ifjúsági Színpad tagjai, Gyurka bácsi után pedig jöttek sorra azok, akik mindig átsegítettek a nehézségeken. Ádám Ottó nagyszerű osztályfőnököm volt. Kirúgtak ugyan a főiskoláról, de aztán visszavettek.

Érdekes volt az utad, hiszen amikor kirúgtak a főiskoláról, kaszkadőr lettél. Beszéljünk a Jancsó nevével fémjelzett korszakról, mert ez is egyedülálló a pályafutásodban!

Hála Istennek, bekerültem kaszkadőrként a Magyar rapszódiába és az Allegro Barbaróba is, és ma is sajnálom, hogy már nem tudta leforgatni a harmadik részt. Kaszkadőrként lovagoltunk, közben Szomjas György válogatott szereplőket a filmjéhez. Legnagyobb meglepetésemre én lettem Gelencsér Jóska, így az első filmben egyből főszerepet kaptam. A filmezés meghatározó volt számomra. Ott voltam Jancsónál, mint kaszkadőr, emellett játszottam nála egy szegénylegényt is. Az nagyon jó volt, hiszen az a világ, amit ő teremtett, olyan hangulatot árasztott, amiben lehetett létezni, sőt muszáj volt benne létezni. Ezt utólag látom így, akkor és ott nem annyira észleltem. Akkoriban tehát párhuzamosan forgattam Jancsó Miklóssal és Szomjas Györggyel. Fantasztikus időszak volt, életem egyik legszebb időszaka!

Egy ilyen különös időszakban kötöttél életre szóló barátságot Cserhalmi Györggyel is.

Ő nekem szinte a bátyám, úgy is vagyunk egymással, mint a testvérek. 

Az első film még főiskolás korodhoz köthető. Ez volt Tarr Béla vizsgafilmje, a Macbeth. Cserhalmi Györggyel való barátságod is onnan eredeztethető. Macduff szerepét játszottad, hogy utána számtalan film kövesse ezt Tarr Bélával. 

Valóban ez volt az első, bár most, hogy ezt felhoztad, elmondom, hogy minden évben csinálok egy-két vizsgafilmet – természetesen ingyen – a gyerekeknek, hiszen nekik még nincs pénzük. Nemrégiben megszámoltam: százharminc film, amiben ott voltam. Ebben a számban persze benne vannak a TV-filmek, a TV- játékok és a vizsgafilmek is. 

Megérkeztünk 2013-hoz, a Vörösmarty Színházhoz. Tudjuk, hogy ezt a társulatot sem a szél fújta össze. 

Ez így van, de hármunkat a Cserhalmi Gyurival és a Gáspár Sanyival mintha mégis a szél fújt volna ide, ugyanis kivételesen nem beszéltünk össze. Persze biztos, hogy nem ok nélkül jöttünk! 

Miről beszéltetek, amikor megláttátok egymást, és leültetek, mint általában?

Azt mondtuk, hogy ha már így van és itt vagyunk, akkor csináljuk! Kimondtuk, hogy jó színházat, nagyon jó színházat akarunk csinálni, és minden tettünket meghatározta, hogy így indultunk neki. 

Voltál az évad színésze is, talán mondhatjuk, hogy megtaláltad a helyed.

Minden színházat bejártam, jószerivel egész Magyarországon, sok mindent látok és ismerek belőlük ma is, de szerintem a fehérvári társulat az ország egyik legjobb társulata. Szívemből és nagyon komolyan mondom! 

Melyek voltak az elmúlt időszakban azok az előadások, amelyekre szívesen emlékszel?

Mindegyikre. Olyan nincs, amit nem szívesen idézek fel. Hogy melyik milyen mértékben kavarja fel az embert, az változó, de valóban nincs olyan, amelyre nem emlékeznék szívesen. 

Böngét játszottad az Az a szép fényes napban, ami minden színházrajongót meggyőzött arról, hogy Szabó Magda darabjai öröklétűek.

Szabó Magdával annak idején gyakran voltunk együtt Debrecenben, összejártunk a híres Debreceni Körben. Sokat beszélgettünk, imádtam őt. Sajnálom, hogy nem nagyon játsszák a darabjait, pedig már itt Fehérváron is bebizonyosodott a Régimódi történettel, hogy milyen nagyszerű író!

Időközben a koronavírus-járvány miatt nagyon sok minden megállt. Így nagyon kevesen láthatták Az ember tragédiája 2.0-t.

Borzasztó érzés volt, hogy el kellett halasztani a premiert. Az eredeti Madách-darabhoz hasonlóan ezt is nagyon komolyan vettük, nagyon sokat dolgoztunk vele. Bízom benne, hogy ezt majd megtapasztalhatják a nézők is. Ez a darab példa arra, hogy lehet folytatni valamit és huszonegyedik századi módon bemutatni.

Megkaptad az Érdemes művész elismerést, de a koronavírus-járvány miatt nem tudtunk méltóan köszönteni.

Nagyon örültem neki. Nagyon jó érzés, hogy mégsem hiábavaló ez az egész szélmalomharc, amiben mi, végvári vitézek-színészek továbbra is hiszünk!

forrás: Vakler Lajos/szekesfehervar.hu