A feol.hu munkatársa ezúttal Rovó Tamás táncművészt, a Vörösmarty Színház társulatának tagját kérdezte, melyek számára az otthonában és a munkájában azok az eszközök, kiegészítők, amik valamilyen okból közel állnak a szívéhez. Héjj Vivien interjúja.

Némi gondolkodás után végül arra jutottunk, nehéz lenne egyet kiemelni a kedvencek közül, így a top három kedvencéről mesélt a táncművész. – Volt egy bögrém, amit apák napjára kaptam, a kislányommal közös fényképünk volt rajta, de sajnos az a bögre nemrég eltörött, még nem pótoltuk. Amikor azt megkaptam, onnantól kezdve csak abból ittam reggelente a kávét. Még mosogatógépben sem lehetett mosni, nehogy lekopjon róla kép – mesélt Rovó Tamás.

– A másik ilyen dolog szintén a gyermekeimhez kapcsolódik, ez egy játszószőnyeg, amit minden reggel kiterítünk a nappaliban, este pedig összecsukjuk. Ez azért fontos számomra, mert nincs annál jobb érzés, mint amikor a gyerekeim ezen a játszószőnyegen játszanak vagy együtt játszunk rajta. Ez tulajdonképpen egy kihajtogatható szivacsszőnyeg, amin állatminták és felhők vannak. Nagyon puha, kifejezetten azért van, hogy a gyerekek tudjanak rajta játszani, és ha elesnek, akkor sem ütik meg magukat. Valamikor kirakózunk rajta a hároméves kislányommal, néha építünk valamit. A kisfiam még csak egyéves, de már ő is pakolászik rajta, sok időt töltünk együtt ezen a szőnyegen. Ez fontos része az életemnek.

Rovó Tamás Az ember tragédiája 2.0 című előadásban

A harmadik kedvenc egy konyhai eszköz, ami a mindennapok fontos részévé avanzsált. – A vízforraló fontosságának kettős oka van. Amikor közösen reggelizünk, akkor mindig azzal forraljuk a vizet a teához is, illetve én nagy kávézós vagyok, reggel nekem mindig ezzel indul a nap – folytatta a Vörösmarty Színház művésze, aki munkájában a prózára épülő mozgásvilágot képviseli, ez áll igazán közel a szívéhez. Rovó Tamást természetesen a színházi, színpadi kedvenceiről is kérdeztük.

– Korábbi munkahelyemen, a győri színházban volt egy musicalgála, ahol körkorcsolyában, bukósisakban szerepeltem az egyik számban. Éneklés közben a színpadon görkorcsolyáztam, majd a szám végén fejen forogtam bukósisakban, görkorcsolyával a lábamon. Ez azért emlékezetes számomra, mert elég komoly mutatvány volt részemről, és az akkori igazgató meg is jegyezte, hogy még tudok meglepetést okozni. Nem egy szokványos dolog, hogy egy táncos a fején forog görkorcsolyával a lábán – mondta nevetve Rovó. Később a Vörösmarty Színház egyik produkciójában szintén emlékezetes kellékként tért vissza az a bizonyos bukósisak.

– Az Óz, a nagy varázsló című musicalben a majom rapszámban ugyanebben a bukósisakban szintén fejen forogtam a színpad közepén. Ez úgy nézett ki, hogy kint a takarásból valaki bedobta a bukósisakot, én elkaptam, felhúztam, majd fejenállásban forogtam. Ugyanebben a darabban bevásárlókocsikat alakítottak át az egyik számhoz. Megcsinálták a kocsikat úgy, hogy bele lehessen ülni, és elöl kilógott a lábunk. Ezekben ültünk, és gyakorlatilag ezekkel táncoltunk úgy, hogy a lányok közben tologattak minket. Sosem gondoltam volna, hogy valaha bevásárlókocsival fogok táncolni a színpadon – emlékezett Rovó Tamás, aki még a gólyalábaktól sem riadt vissza.

– A rendező kérdezte, hogy ki az, aki tud gólyalábazni, és én feltettem a kezemet, holott nem tudtam gólyalábazni, csak buzgó voltam. A folyosón gyakoroltam, felálltam rá, leestem róla. Mindenféle kunsztokat megpróbáltam kigyakorolni. Végül a premierre úgy megtanultam, hogy miközben forgott a színpad, előre-hátra közlekedtem a gólyalábakkal egy hatalmas jelmezben – idézte a táncművész, aki szereti a különleges feladatokat, és az extrém kihívásoktól sem riad vissza.

forrás: Héjj Vivien/feol.hu