Öt hónapja önkénteskedik a mentőszolgálatnál Keller János, a fehérvári Vörösmarty Színház művésze. A színész novemberben koronavírusos volt, akkor döntötte el, hogy hálát ad a gyógyulásáért, ezért is csatlakozott az Országos Mentőszolgálat veszprémi csapatához.

A Covid-19 világjárvány következtében szinte egyik napról a másikra változott meg gyökeresen az életünk. Nincs is olyant terület, amelyet ne érintett volna a pandémia. Vannak, akik a frontvonalban küzdenek az emberek életéért, mások azért dolgoznak, hogy a szolgáltatásokat igénybe tudjuk venni mindenféle fennakadás nélkül, míg néhányan önkéntesként segítenek ott, ahol tudnak.

Keller János már a járvány kezdetekor önkéntes ebédszállítóként segítette az idősek ellátást, majd a veszprémi és a fehérvári színház kezdeményezéséhez csatlakozva az élőszínház varázsát vitte el az otthonokba.

„Novemberben magam is megtapasztaltam, hogy mit is jelent ez a betegség. Azt a két hetet nem tudom semmihez sem hasonlítani, borzasztóan éreztem magam, és a híreket hallva mondhatom, hogy én a szerencsések közé tartoztam. Akkor, amikor túlestem a koronavíruson elhatároztam, hogy mindenképp tenni szeretnék én is valamit, amivel kifejezhetem a hálámat. Láttam, hogy az Országos Mentőszolgálat önkénteseket keres és azonnal tudtam, hogy csatlakoznom kell” - mesélte Keller János.
Elképesztő a küzdelem a frontvonalban
„Minden tiszteletem a mentősöké! Teljes hittel, minden erejükkel és tudásukkal az emberekért dolgoznak” - fogalmaz a színész, aki immár öt hónapja önkéntes a veszprémi mentőszolgálatnál. Mindennap nyolc órában a betegirányítás területén dolgozik. A feladat pedig nagyon összetett és sokrétű.

„A betegirányítás részlegen vagyok, ahol most a Covid-irányítás is történik. A háziorvosok beküldik a kérelmet, nekünk pedig tájékoztatnunk kell mindenkit, hogy mikor és hova kell jönni, mit szabad és mit nem a tesztelés előtt csinálni. Ha valaki nem tud bejönni, akkor hozzá a mentőszolgálatnak kell kimenni, és ezt is rögzíteni kell. Persze ez nemcsak egy telefonbeszélgetés, hiszen minden ember másképp reagál arra, hogy mi van, ha elkapta a vírust. Vannak, akik türelmetlenek, feszültek és vannak olyanok is, akik elkeserednek. Érthető emberi reakciók ezek, nekem pedig tudni kell mindegyiket kezelni” - teszi hozzá Keller János.

A legkeményebb időszakban is igyekszik megőrizni a humorérzékét, aminek az emberek is örülnek. A minap éppen egy telefonos beszélgetésnek köszönhetően telt meg mosollyal az iroda. Egy hölgyet tájékoztatott a fontos tudnivalókról, hogy a tesztelésre maszkban kell érkezni és szükség lesz a tajkártyára. Mire a hölgy visszakérdezett: "Mit kell vinnem? Makkot?"

A színész azt mondja, amióta önkénteskedik, azóta még jobban látja, hogy micsoda küzdelem zajlik a frontvonalban. A legnagyobb leterheltség mellett is mindenki tiszta szívvel, legjobb tudása szerint dolgozik. „Ebben a helyzetben a legtöbb, amit kaphatok, az a köszönöm. Ennek a tartalma annyira felerősödött és sokat ad, hogy az minden nehézségen átsegít!” - fogalmaz a színész.
„Nemrég engedélyt kaptam arra, hogy egy fotó erejéig felpróbáljam az egyenruhát. Az én szakmámban természetes, hogy minden nap jelmezt veszek magamra. Amikor ezt a kabátot felvettem, akkor egészen furcsa borzongás futott át rajtam. Eszembe jutott, hogy mennyi emberéletet menthetett meg az a kolléga, aki ezt az egyenruhát hordja. Hihetetlen érzés volt” - teszi hozzá Keller János, akit egyébként kollégává fogadtak a veszprémi mentők. Már beceneve is van: Doktor Keller, regionális önkéntes és oktató néven emlegetik a szolgálatnál.