A testvére is színész lett, de egymástól függetlenül építették fel karrierjüket – most pedig már lányáért, Katáért is izgul, amikor színpadon áll. Gáspár Sándor, a Páger-színészdíj egyetlen Csongrád-Csanád megyei kitüntetettje a napokban Makón járt egy pódiumbeszélgetés vendégeként. A Délmagyar cikke.
Gáspár Sándor ugyanolyan büszke szentesi gyökereire, mint amilyen büszke Páger Antal volt makói származására – hangzott el a minap a Maros-parti városban egy kellemes hangulatú esten. Az ország Rókájával, a sokak által kedvelt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésszel, érdemes művésszel Varga Márta kommunikációs szakember beszélgetett. Gáspár Sándor azt mondta, egy alföldi gyerek, amikor megcéloz egy nagy álmot, a puttonyában olyasmiket visz magával, mint azt az élményvilágot, ahonnan jön, és a szülők nevelését, a szeretetet.
Két színész egy családban
Egyébként Sándor testvére, Tibor is színész lett, de a családban senki nem választotta előttük ezt a hivatást – csak az egyik nagyapjuk volt muzsikus, ő csodaszépen hegedült.
– Édesanyám egy szorgalmas könyvelő volt, édesapám pedig üzletvezető. Utóbbi viszont ha a színészi pályánál köt ki, valószínűleg olyasvalaki lett volna, mint Kállai Ferenc, akivel nagyjából egyidősek voltak, ráadásul hasonló testalkattal, habitussal – árulta el. Hozzátette, bár tipikus kispolgári életet élek, közben gazdálkodtak is, jószágokat tartottak, és megtermelték nekik a takarmányt. A munkából természetesen a gyerekek is kivették a részüket. Ahhoz, hogy mindebből a háttérből végül színészi karrier legyen, kellett Bácskai Mihály, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatója, aki mindkettőjükben meglátta a tehetséget. Érdekes, hogy mindketten önálló karriert építettek, amire jellemző például, hogy Sándor inkább a fővárosi színházakban játszott, öccsét viszont jobbára vidéken lehet látni.
Megbékélt Rókával
Gáspár Sándor a Vígszínházban kezdte pályafutását, ahol együtt játszhatott Páger Antallal. Most is megerősítette: példaképének tekinti a makói születésű színművészt.
– Ő kortól, nemtől függetlenül a magyar színjátszás élén áll. Olyan neves kollégák is istenként tekintettek rá, mint Garas Dezső vagy Törőcsik Mari. Csodálatos, hogy az utolsó munkájában, a Kőműves Kelemen balladájában együtt dolgozhattam vele, és munka közben nagyon sokat beszélgettünk – emlékezett vissza. És azt is felidézte, hogy később, amikor már nem is volt a Vígszínház társulatának tagja, és megkapta a Jászai Mari-díjat, az első gratuláló táviratot Téni bácsitól kapta.
Több mint 70 filmben, köztük sorozatokban játszott. Az est folyamán természetesen szóba került az is, hogy miközben Gáspár Sándor munkásságát komoly színpadi és filmszerepek sokasága fémjelzi, az igazi népszerűséget mégis az olyan vígjátékok hozták meg neki, mint a Csapd le, csacsi! vagy az Üvegtigris-sorozat. A színművész azt mondta, ez a legkevésbé sem zavarja.
– Ezzel megbékéltem. A nagy nemzetközi fesztiválokon vetített művészfilmekre éppúgy büszke vagyok, mint a vígjátékokra. Egyébként a Csapd le, csacsi!-t egy premier előtti vetítésen megnéztem Bereményi Gézával és Eperjes Károllyal. Meg voltam róla győződve, hogy ez a film megbukik. Bereményi jósolta meg, hogy kultuszfilm lesz, és igaza lett – mondta.
A lánya is színész lett
Varga Mártának a beszélgetés közben eszébe jutott egy másik Páger-díjas, Csákányi Eszter, Csákányi László lánya. Csákányi László eleinte nem örült, hogy a lánya követi a pályán – és mint kiderült, Gáspár Sándor sem viselte könnyen Kata hasonló döntését.
– Az persze eszembe sem jutott, hogy mozgósítsam a kapcsolatrendszeremet az érdekében, de örömmel látom, hogy erre nem is lett volna szükség, hiszen megállja a helyét – vallotta be. Időközben játszottak is együtt, méghozzá a Nemzeti Színházban, a Velencei kalmárban, Mohácsi János rendezésében – igaz, közös jelenetük nincs a darabban.
– Oldalt mindig hallgattam, és nagyon örültem, hogy a jelenetei után mindig nyílt színi tapsot kapott – mondta büszkén. Első filmszerepét Kata egyébként az Apám beájulna című vígjátékban játszotta. Gáspár Sándor hozzátette, számára nagyon nehéz őt nézni, mert mindig azért drukkol, hogy tetsszen, amit lát. Ha nem tetszene, belepusztulna.
– Szerencsére ettől megkímél engem, mert 90 százalékban tetszik az alakítása – árulta el. Egyébként Gergely fia is művészi pályát választott: dobos a Péterfy Bori Love Bandben.
