Nálunk az a szokás otthon, hogy az asztalnál édesapám felvág annyi szeletre egy almát, ahányan vagyunk. Azt utána mézbe mártjuk és elfogyasztjuk. Majd mindenki választ magának egy diót és feltöri. Ha egészséges a dió, akkor te is egészséges leszel az évben. A diót, illetve fokhagymát is mézzel eszünk, ugyanis akkor a hiedelem szerint nem mar meg a kígyó. Nem tudom honnan származik ez a szokás, de nagyon tetszik és úgy gondolom, hogy majd az én gyerekeimmel is tovább fogom vinni.

Mindenkinek van egy olyan emléke, amely varázslatossá tette az ünnepet. Van számodra egy meghatározó karácsonyi emlék?

Gyermekkoromban, a napirend abból állt, hogy édesanyám megfőzte az ebédet, feldíszítettük a fát és megebédeltünk. Azonban mire végeztünk, még világos volt, nálunk pedig az volt a szokás, hogy a Jézuska csak akkor jöhet, amikor sötét van. Erre én kivertem a balhét, azt akartam, hogy legyen végre sötét. Ezáltal mindig azt gondoltam, hogy este történnek a csodák.

Sokunknak az év legkülönlegesebb időszaka következik. Miért várod igazán az ünnepeket? 

Leginkább azért várom az ünnepet, hogy hazamehessek Szabadkára. Most négy egész napot otthon tudok lenni, ami soknak számít, ugyanis mióta befejeztem az egyetemet, mindig csak látogatóba tudtam hazautazni.