A karácsony ünnepi szokásai sok helyen nagyon hasonlóak, ugyanakkor minden családnak megvannak az évek során kialakult tradíciói, saját kis rítusai és szertartásai, amelyek személyes élménnyé varázsolják az ünnepet. Sorozatunkban a Vörösmarty Színház színészeit kérdezzük meg, hogy számukra mit jelent a karácsony, hogyan élik meg az év legmeghittebb napjait és milyen meghatározó emlékeket hoznak a múltból.

János életében a karácsony különösen nagy jelentőséggel bír, melyet erősített az is hogy 13 éves korában, gyerekszereplőként forgatott a Móra Ferenc írásából készült Szép karácsony szép zöld fája című tévéfilmben. A gyermekkori történetei és a felnőttként, apaként átélt csodák teszik teljessé számára az ünnep varázsát.

Gyerekkorom nehézségei miatt – nem mindig tudott hozni ajándékot a Jézuska - nekem sokszor csak az álmodozás jutott, de jó volt hinni a csodákban. 

Az igazi karácsonyokat először feleségem családjával élhettem meg, amely  akkor lett teljes igazán,  amikor a fiam megszületett. Fontos, hogy külsőségekben is megjelenjen az ünnep-várás, ezért Advent első vasárnapjára minden évben ünneplőbe öltöztettem a lakást. (pár éve már Marci lep meg minket a díszítéssel). Ahogy nőtt, egyre nehezebb volt elkészíteni a meglepetést, – persze Marcinak azt mondtuk, hogy az angyalok jártak nálunk -, de különböző cselekkel azért mindig sikerült. Ugyanígy volt a karácsonyfa díszítéssel is: a mai napig ez az én kedvelt feladatom. Amíg készítem a fát – Marci születése óta -  Ők elmennek otthonról, megnézik a városi betlehemi játékot, hogy hazaérkezve meglepetésként éljék meg a karácsonyfa „érkezését” Jézuskától. 

Pár évvel ezelőtt drága Apósom, aki a család védőbástyája volt, sajnos az angyalokhoz költözött. Nagyon hiányzik mindenkinek, más lett azóta az ünnep!  Kora délután kimegyünk a temetőbe,  utána az egész család együtt marad és az ajándékok kibontása előtt körbe álljuk a karácsonyfát, és énekelünk. A vacsora után felvágunk egy almát annyi szeletre, ahányan vagyunk, hogy jövőre is együtt legyünk…