A karácsony ünnepi szokásai sok helyen nagyon hasonlóak, ugyanakkor minden családnak megvannak az évek során kialakult tradíciói, saját kis rítusai és szertartásai, amelyek személyes élménnyé varázsolják az ünnepet.

 

Závodszky Noémiéknál a karácsonyi készülődés már év közben elindul, fényekkel, zenékkel és értékes együtt töltött idővel. Mesélt a gyermekkori emlékeiről és arról, hogy milyen különleges adventi kalendáriummal készült idén.

Nekem a karácsony az egyik legfontosabb ünnep az évben, ha nem a legfontosabb, de az biztos, hogy gyerekkorom óta olyan szintű emlékeket és élményeket őrzök a szívemben, amitől nekem ez mindig is nagyon-nagyon különleges volt. Mindig szomorúan hallottam, hogyha a környezetemben bárki arról beszélt, hogy ő hogy utálja az ünnepeket. Én azt gondolom, hogy mindenkinek arról szól a karácsony, amit csinál belőle, ahogy azt megéli, ahogyan azt ünnepli. Mi ennek mindig nagyon megadtuk a módját. 

 

Elevenen él bennem azoknak a karácsonyoknak a képe, amikor még a Váci úton laktunk Budapesten, a nagyszüleimmel együtt. Nekünk a nagyon nagy családi karácsony volt a szokás: az unokatestvéremék is ott voltak, volt, hogy ott is aludtak. A házi hagyomány szerint szenteste először volt a vacsora, amikor általában halászlé és rántott ponty volt a felnőtteknek, nekünk pedig rántotthúst csináltak anyuék.

Utána, amikor már elviselhetetlenné fokozódik a vágyakozás, hogy végre az ember megkapja az ajándékot, akkor természetesen nagypapám profin húzta az időt. Amikor azt gondoltuk, hogy már végre megette a vacsorát és lehet futni, akkor még kávét is kért, teljesen tudatosan húzták az időt, míg végre csengetett az angyal, és akkor eszeveszett módon rohantunk a fához, amit korábban közösen díszítettünk fel. Annak is volt egy rendkívüli izgalma, azzal már ráhangolódtunk az estére.

Az ajándékozáskor a legkisebb ajándékoknak is tudtunk örülni, már eleve annak is, hogy ha volt a fenyőfán szaloncukor, amit leehettünk róla. 

 

Az igazi karácsonyi öröm mindig is az volt, hogy együtt vagyunk, együtt készülünk, közösen ünnepelünk. Ez az érzés erősen megmaradt bennem, mindig az volt a vágyam, ha majd gyerekem lesz, akkor én is így szeretném ezt továbbadni. A testvéremnek három gyereke is van, ő előbb lett  anya, mint én, és próbáltam mindig eljátszani már az ő családjában is ezt az időhúzó szerepet.

 

Blankának ez már a negyedik karácsonya lesz. Most már egyre több dolgot felfog a világból, így talán ez lesz az első karácsony, amit már máshogy értékel. Mindig van nálunk karácsonyfa, gyönyörű piros, zöld és arany színű üveg díszekkel, így még ő nem segít be a díszítésbe. Általában az alvásidejében díszítek, így amikor felébred mindig nagyon rácsodálkozik arra, hogy minden csillog-villog, még akkor is, ha nálunk szinte egész évben fent vannak a karácsonyi fények, hangulatvilágításként. 

Az a típus vagyok, aki képes még nyáron is karácsonyi zenéket hallgatni az autóban. Tudom, hogy nagyon sokan ezzel úgy vannak, hogy “Úristen, megint kezdődik a karácsonyi őrület”, én meg alig győzöm kivárni, hogy jöjjön már az, hogy amikor bemegyek egy boltba és hallom ezeket a zenéket. 

Idén az adventi időszakra is úgy készültem, a kötelező munkáim mellett, hogy minél többet meg tudjak ebből élni közösen Blankával. Kalendáriumot nyitunk minden reggel, amiket én készítettem. Ebben nem csak csokik vagy ajándékok vannak. Több fiókban van olyan ajándék, amin csak egy cetlire ráírtam, hogy például “este bulizunk szép ruhában”, vagy épp, hogy “este hercegnőset játszunk”. Nem feltétlen tárgyi ajándékokra szerettem volna koncentrálni, hanem, hogy együtt legyünk, szeressük egymást, és már kimondottan várom azt is, hogy karácsonykor a családdal ünnepelhessünk.