A fantázia mérhetetlen szabadsága

2016. 11. 24.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Nem az Óperenciás-tengeren túlról, hanem csak innen, a szomszédból” – így kezdődik Kricsár Kamill meséje, aminek november 26-án lesz a bemutatója a színház kávézójában. Erről kérdeztük.

Milyen ötlet alapján született a Hópehely hercegnő?

K. K.: Kerkay Rita meglátta Derzsi János szakállát a grúziai filmforgatásán, majd felkiáltott: „Pont úgy nézel ki, mint a… (azt nem árulnám el, hogy kire hasonlított). Csináljunk egy mesét!” Majd hazajött és mondta nekem, hogy „készítsünk egy mesét, mert János úgy néz ki, mint a…! Lilivel (Varga Lili) már beszéltem, ő benne van. Te benne vagy?”

Igen − mondtam. Erre Rita: „Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy te írod!” Hát így!

Ha jól tudom, ez az első nagyobb lélegzetvételű írásod, ami ráadásul közönség elé is kerül. Miért épp a gyerekeket akartad megszólítani?

K. K.: Nem ez az első, egyszer már írtam egyet, Mese a Látó-hegyről, a kilenc dal kulcsocska címmel, meg sok dalszöveget. De mesét mint színpadi művet, csak kettőt. Ez a második. Ami közös bennük, hogy ezt is, meg azt is felkérésre vagy megrendelésre írtam, ha úgy tetszik. Az pedig, hogy gyerekeknek szól, arról a mesék, a fantázia mérhetetlen szabadsága jut eszembe, hogy bármit lehet. Mint gyerekként. Játszva. Büntetlenül. Az ember kiélheti magát, mindent lehet, mert ez mese – és mégsem nézik bolondnak. Vagy igen. De ez dicséret lenne. Legalábbis nekem.

Hogyan állt össze ez az alkotócsapat?

K. K.: Kész helyzet volt. Rita ezt gondolta ki. Plusz ehhez csatlakozott Iza (Horvát Izabella ügyelő), pusztán barátságból, meg biztos nem tud aludni. Mert éjjel próbálunk.

Milyen zenét hallhatunk majd?

K. K.: Élő zenét nagyjából. Egyszerűt, szépet, mint a gyerekdalok. Legalábbis remélem. Még addig gyakorolok.

Mesélj egy kicsit a történetről, miről és kiknek szól?

K. K.: Tudom, hogy mindig ezt mondják, de szerintem mindenkinek szól. Egyébként a célkorosztály nagyjából az óvoda nagycsoportos és az általános iskola negyedik osztálya közötti gyerekek. De ha szülőkkel jönnek, szerintem a felnőtteknek is élvezetes. A történet pedig bármelyik gyerekről szólhatna, aki a nézőtéren ül. Ebben az esetben egy kislányról, aki az apukájával lakik, akinek dolgozni kell menni. A kislányra pedig vigyázni kell addig valakinek. Így kerül a képbe a szomszéd bácsi, mert a nagymama nem ér rá. És, hogy ehhez az egészhez mi köze a Mikulásnak és ki az a Hópehely hercegnő, az majd a történetből kiderül.

A rajzokat Kerkay Rita készítette.