Ismertető Leonce és Léna
Leonce melankóliára hajlamos herceg, és mint ilyen, az egész birodalom legnagyobb semmittevője. Apja szerint ideje volna megházasodnia, és levennie a válláról az uralkodással járó nyomasztó terhet. Leonce azonban újdonsült jó barátjával, Valerióval elszökik a neki szánt sors elől. Pont ugyanígy szökik menyasszonyi ruhájában Léna is, így természetesen félúton találkoznak, és ismeretlenül egymásba szeretnek. A szabad akaratról fantáziálnak, ám akaratlanul is saját sorsukba lépnek. Kénytelenek beletörődni, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell.
Büchner 23 évesen írt vígjátéka a maga idejében bőven meghaladta a korát. Egyrészt mese a szerelemről, másrészt az idealizmus és a realizmus, a romantika és a racionalizmus vitájának tandrámája. A szerző az olasz komédiaíróktól és Shakespeare-től is inspirálva játszik a színházzal, karaktereit az individualizmus nagy kérdései, a színpadi és hétköznapi szerepjátszás problematikája foglalkoztatják.
Nincs új a nap alatt, egy színpad a világ, és mindannyian szerepeket játszunk. Királyt, herceget, hercegnőt, semmittevőt, szolgát, szerelmest. Van, aki kényére-kedvére váltogatja a szerepeit, valakit mások kényszerítenek bele egy-egy szerepbe, valaki pedig pont attól van zavarban, mert nem tudja, ki is ő valójában. Pedig állítólag mindenkinek lennie kell valakinek. Mi a jobb? Eljátszani, hogy vagyunk valakik? Vagy tudni magunkról, hogy nem tudjuk, kik vagyunk? Az embernek gondolkodnia kell, tehát lennie is kell. Talán így van. De az is lehet, hogy nem így van.
