Március 27-én volt a színházi világnap, ebből az alkalomból a színházakban az előadások előtt felolvasták azt a nemzetközi üzenetet, amelyet az idén Carlos Celdrán rendező, író, színház igazgató fogalmazott meg. A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Az 57. színházi világnapon teátrumunkban az esti Az ember tragédiája 1. előadás előtt társulatunk tagja, Varga Gabriella olvasta fel a világnapi üzenetet.

Az ITI minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a színház művészei és a közönség számára. Az idei színházi világnapon Carlos Celdrán kubai rendező, író, színház igazgató üzenetét olvasták fel az előadások előtt a színházakban. A művész üzenetében – amelyet az ITI Magyar Központja juttatott el az MTI-hez – azt írja, hogy a színház hivatása átélni az adott, a múló pillanat puszta igazságát. „Színházi szülőhazám, az enyém és a színészeimé azokból a pillanatokból szövődik, melyekben nem bújunk maszkok mögé, nincs többé mellébeszélés és félelem, hanem mi magunk vagyunk, és a sötétben megfogjuk egymás kezét” – fogalmaz. Mint írja, a színház láthatatlanul terjed, nem ismeri a földrajzot, de beleavatkozik mindazok életébe, akik művelik. A színházművészet egyesít.

„A nagy mesterek tudják, hogy az elismerés semmilyen formája nem érvényes a munkájuk lényegét illető bizonyosságon kívül: vagyis azt, hogy kétségek közepette csak pillanatokra valósítják meg az igazságot, a kétértelműséget, az erőt, a szabadságot” – írja. „Amikor megértettem, hogy a színház önmagában is olyan, mint egy ország, a világot behálózó hatalmas terület, felszabadító döntést hoztam: ne menj el onnan, ahol vagy, ne rohanj máshová. Ahol te vagy, ott a közönség. Ott vannak a társaid, akikre szükséged van” – olvasható az üzenetben. „Így hát nem mozdulok, otthon maradok, látszólag nyugodtan, valójában éjjel és nappal munkába merülve, hiszen e mozdulatlan mozgás lendülete művészetem titka” – zárja sorait.

A világnap alkalmából Hevesi Sándor-díjjal ismerték el teátrumunkban is gyakran rendező Szabó K. István munkáját. Szívből gratulálunk!