Bérletszünetes hetünkön szeptember 21-én a Perelj, Uram! is visszatér a színpadra, ám előtte 2 nappal, szeptember 19-én az előadáshoz kapcsolódóan beszélgetést szerveztünk a Vörösmarty Társasággal közösen. A Vörösmarty Irodalmi Szalon vendégei ezúttal P. Maklári Éva költő, Bobory Zoltán költő, a Vörösmarty Társaság elnöke, Szikora János rendező, igazgató és Gáspár Sándor színművész voltak, az estet Bakonyi István irodalomtörténész moderálta.

Teátrumunk az évad elején ismét műsorra tűzi a közelmúlt legnagyobb sikereit. Közéjük tartozik a Sobor Antal kisregényéből Román Károly által színpadra alkalmazott Perelj, Uram! is, amelyet szeptember 21-én 19 órakor láthat újra a közönség a nagyszínpadon.

Az előadást felvezető beszélgetésen Szikora János, a darab rendezője arról beszélt, hogy szerinte az egyetemes színháztörténet szempontjából is rendkívül ritka és kivételes pillanat volt, mikor 2018. október 6-án bemutatták a darabot:
„Páratlannak tartom, hogy egy megyei történetből egy megyében élő művész készít egy műalkotást és azt mint egy stafétabotot átveszi a helyi alkotó társulat és bemutatja azoknak az embereknek, akik között még élnek azoknak a leszármazottjai, akik szenvedő részesei voltak ennek a tragikus történetnek.”

A történet két főszereplője közül jelen volt a Szikszai János, csákberényi református lelkészt alakító Gáspár Sándor, aki elmondta, hogy soha nem gondolta volna, hogy Székesfehérváron és a környékén még a mai napig is rendkívüli ereje van az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverésének utolsó időszakából felelevenített történetnek.
„Hihetetlen, hogy egy lokális energia országossá is tud nőni, s zsúfolt ház előtt mutathatjuk be a Nemzeti Színházban március 14-én a drámát, de az még jobban meglepett, hogy azokkal az emberekkel találkozhattam, akiknek az ősét próbáltam a színpadon megidézni. Kicsit úgy éreztem, hogy ők valóban belém is látják a lelkészt, mert elfogadtak a színpadon.”

A nézőtéren helyet foglalt a szerző özvegye, Sobor Antalné, aki megköszönte Gáspár Sándor megdöbbentően hiteles alakítását, valamint felidézte az előadás egyik legmeghatóbb, őt is megkönnyező pillanatát, amikor a darab végén megszólalnak a harangok. Az irodalmi est valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy a Perelj, Uram! –ból készülhetne egy tv-játékfilm.