Keller János már javában készül a Karácsonyra, saját elmondása szerint számára ez lelki készülődés, maga a várakozás. Az igazi karácsonyi érzést először felesége családjában tapasztalta meg, és azóta a karácsonyi hagyományok nagyon fontosak számára. Aztán megszületett a fia:  "Amikor megszületett Marci, hihetetlen nagy vágy volt bennem, hogy én majd a gyerekemnek hogyan fogom megadni azt a sok mindent, amit én nem kaptam meg, amiről álmodoztam, Hál’Istennek feleségem ebben is partner. Például Advent első vasárnapjára fel kell díszíteni a lakást, ez egy meglepetés volt mindig a fiamnak. Fel lett díszítve az ő szobája, a nappali, minden. Én felcsicsáztam mindent, a girlandoktól kezdve, a fenyők, az égősorok…amikor ezt megcsináltam, a feleségem elvitte Marcit, és amikor hazajöttek, eljátszottam én is, mintha most érkeztem volna meg: „Jajj, itt jártak az angyalkák, és feldíszítették a lakást!” Ez hosszú-hosszú éveken keresztül így volt. A lelki részéhez, a várakozáshoz még hozzátartozott, hogy advent első vasárnapjától kezdve, minden este volt közös meseolvasás, karácsonyi dalokat hallgattunk, közösen énekeltünk. Megmutattuk neki, hogy mi ebben a lényeg, mi a fontos. Természetesen vágyott ilyen-olyan ajándékokra, de mindig elmondtuk, hogy nem az a legfontosabb, hanem szerintünk ez a várakozás, a felkészülés. Amikor kinyílik Szenteste a nappali ajtaja, és ott áll a csodálatos karácsonyfa, gondoljunk arra, hogy addig milyen utat jártunk be együtt. Most már 20 éves lesz, és minden megmaradt. Pár éve az van, hogy ő lep meg minket. Ő díszít fel mindent, szóval nagyon sok mindenben tükör. És fontosnak tartja a várakozást, a lelki készülődést, hogy Szenteste ott álljunk a fa körül, fogjuk meg egymás kezét, és énekeljünk. Minden ilyen dolgot magénak érez, nem kötelességnek"