Váradi Eszter Sáráéknál keveredik a misztikum és a logisztikai bravúr. Az egész család vendégül látása azonban nem okozhat gondot, legalábbis Eszter nem csinál belőle problémát. Szerinte ugyanis mindent meg lehet oldani.
- Nagyon régóta én viszem a Karácsonyt. Valahogy úgy alakult, hogy Karácsony este hozzánk jönnek a szüleim, tesómék, és ezt nagyon szeretem. Azt mondjuk nehéz leírni, hogy milyen, amikor egy főpróbahét egybeesik a Karácsonyt megelőző időszakkal…

Mindent te készítesz, az ételeket, a sütit?
- Van, hogy egy-egy kajával besegítenek, kis körettel,sütivel, de a nagy részét én csinálom. Megvan az is, hogy kinek mi a kedvence. Apukám például az orjalevest imádja. Szóval ilyenkor speckó menü van, hiszen az ember örömet akar okozni, ez a legfontosabb. Sok évvel ezelőtt készítettem mézes csirkét, a húgom azt annyira imádja, hogy azt mondja, neki anélkül a karácsony nem karácsony. Úgyhogy folyamatosan bővül a paletta. Most pedig már, hogy gyerekek vannak, még inkább. Nekem van egy kisfiam, és van egy tündéri unokahúgom, úgyhogy már nekik is vannak kedvenceik. Így minden évben egyre nagyobb kihívás. Előre megbeszélem, hogy mikor megyek henteshez, hogy a zöldségboltban mit tegyenek félre, aztán majd a férjem megy érte. Szóval én azt mondom, hogy mindent meg lehet csinálni. Vannak legendás sztorik, amikor barátnőkkel, éjszaka előadás után Budapesten találkoztunk, mert abban az évben hiánycikk volt a szaloncukor kampó. Az egyik barátnőm anyukája kapott, és ő hozta az árut, elosztást tartott éjfélkor a Batthyány téren. Szóval valahogy minden megoldódik.

Neked van kedvenced?
- Én a bejglit nagyon szeretem. És az én anyósom annyira aranyos, hogy nem csak karácsonykor,hanem az év bármelyik szakában – ha mondjuk eljönnek premierre – ő nem virágot hoz, hanem bejglit süt nekem. Mézeskalácsot minden évben sütünk, a buli kedvéért, hogy ilyenkor is összejöjjünk. Most már a kisfiam is tevékenyen részt vesz benne, már most is nagyon várja, és ugye ott van a pici, a húgom kislánya, aki még most csodálkozik rá, hogy milyen jó belegyúrni abba a tésztába.

A Szentestétek hogy telik? Akkor is te díszítesz mindent? Vagy az angyalka hozza a fát?
- Több misztikumot már nem tudunk belevinni a történetbe. Amikor a kisfiam egészen kicsi volt, és a tesóm kapott valami nagyon klassz dolgot, aminek nagyon örült, és a nyakamba borult, hogy „Jaj, nagyon köszönöm!”, na, akkor jöttem rá, hogy nem fog menni, hogy az ajándékokról bármilyen mesét költsünk. Minden évben a férjemmel jó kis sztorikat találunk ki, hogy hogy megijedtünk, amikor becsapódott az erkélyajtó, és egyszercsak ott állt a karácsonyfa. Ezt minden évben elővezetjük a kisfiamnak, aki egyre nagyobb szkepticizmussal fogadja. De azért benne van a buliban.