Január 10-én mutatjuk be a Pelikán Fészekben Kerkay Rita rendezésében Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik című regényéből készült színdarabot, amely Selmeczi Bea munkája. Szilveszteri előkészületekről, újévi fogadalmakról és babonákról mesélt nekünk Bea.

A szilvesztert nem szoktam igazán megtervezni, véget ért egy újabb év, hadd menjen. Annál jobban érdekel a január 1-je, az új év előkészítése. Hiszek abban, hogyha kellemesen indul az év, az az érzés talán kitart a következő januárig. Épp ezért a legjobban fürdőbe szeretek menni, mert az átmos, olyan, mintha testileg és lelkileg is újjászületnék. Ezen kívül a szüleim újévi babonáit hordozom – bár egyáltalán nem hiszek bennük, de a tradíció lényege sokkal inkább a gyökerek ápolása -, így feltétlenül eszem lencselevest, hogy szép legyek és gazdag. Aztán persze mindig azon viccelődünk pár hónap múlva, hogy atyaég, most képzeld el, mi lett volna, ha nem eszem.

A malac hasonlóan kötelező jelenség, illetve van egy hagyomány, ami nem tudom, honnan jön: január 1-jén nem lóghat mosott ruha a fregoliról, mert akkor egy családtag meghal az évben. Erre szerencsére találtam kiskaput, hogyha a székre teregetsz, akkor semlegesíted a babonát. Fogadalmat sohasem szoktam tenni, mert csak magadnak okozol vele kényelmetlenséget; ha megszeged, akkor gyengének érzed magad, ha pedig betartod, rabságba vet. Úgysem azért fogsz leszokni a cigiről vagy kilépni egy szörnyű kapcsolatból, mert újévkor esküdözöl, hanem mert megérett rá a helyzet vagy valóban eldöntötted. Néha, ha eszembe jut, szoktam éves tarot-kirakást vetni, ez ugyanis nem olyan jóslat, hogy melyik hónapban visznek el az UFO-k, és mikor találod meg a kalózok kincsét, hanem azokra az energiákra hívja fel a figyelmet, amelyek az év során érhetnek. A baj csak az vele, hogy két napig tépelődöm rajta, aztán elfelejtem, ezért fogalmam sincs, hogy beválik-e.

Információ a darabról és jegyvásárlás >>

Fotó: Juhász Éva