Teátrumunkban január 25-én mutatjuk be Szabó Magda Az a szép, fényes nap c. művét Bagó Bertalan rendezésében, ennek kapcsán mutatjuk be az egyik legismertebb magyar írónőt.  
Van egy írónő hazánkban, akinek nevét talán mindenki ismeri. Egy írónő, aki fogalommá vált még életében. Egy írónő, aki megteremtette Abigélt, Tündér Lalát, Encsy Esztert, Cilit és Emerencet. 

Szabó Magda, Debrecen szülötte, aki 1917-ben látta meg a napvilágot. Idén tehát centenáriumot ünneplünk, számtalan izgalmas rendezvény közül válogathattok, ha közelebbről szeretnétek megismerkedni vele vagy munkáival. Mi viszont most tíz olyan érdekességet szedtünk össze, amit nem biztos, hogy tudtatok róla.

1) Szabó Magda számokban
51 könyv – 13 regény – 10 ifjúsági-és gyermekkönyv – 10 színmű-és drámakötet – 3 verseskötet – 11 megfilmesített mű - 22 hazai és nemzetközi díj.
Szabó Magda igen termékeny szerző volt, és az egyik legsokoldalúbb írók egyike, írt regényt, verset, hangjátékot, ifjúsági regényt, gyerekkönyvet, színdarabot, elbeszélést, drámát. 1947-ben, 30 évesen jelent meg első kötete, az utolsó pedig 2006-ban.

Fotó: Magyar Nemzet

2) Szabó Magda, a költő
Szabó Magda a pályáját költőként kezdte, 1947-ben jelent meg Bárány, 1949-ben Vissza az emberig, 1958-ban a Neszek, majd 1975-ben a Szilfán halat című verseskötete,majd 2005-ben a Szüret, amely kötet az 1935-1967 közötti összegyűjtött verseit tartalmazza. Szabó Magda, a fiatal költő nem is akárkikkel indult és barátkozott, hisz miután került Budapestre került a háború utáni években, rögtön megismerkedett az újholdasokkal, Nemes Nagy Ágnestől Rába Györgyig, Pilinszky Jánostól Weöres Sándoron át Mándy Ivánig és Ottlik Gézáig - ezzel a hihetetlenül erős, mára már klasszikussá vált korosztállyal. Szabó Magda érett, elismert költő volt már, amikor prózaíróként jelentkezett.
A centenárium és a közelgő költészet napja apropóján idén áprilisban új formában, bővített kiadásban újra megjelenik a Szüret – verseinek gyűjteményes kötete a Jaffa Kiadó gondozásában.

3) Szabó Magda és a barátság
A két költő-író, Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes talán nem is lehettek volna különbözőbb karakterek, mégis: megismerkedésüktől jó viszonyt ápoltak, figyelték és olvasták egymást, számítottak egymás véleményére, sok helyütt Szabó Magdát kortársához hasonlóan a magyar líra egy újabb női tehetségeként emlegették. Leveleztek, esküvője után például Magda hosszasan ecseteli ruháját Nemes Nagynak, akivel állítja, nem barátnők voltak, hanem barátok.
De erről olvassuk magát az írónőt:
"Szerettelek én téged, Ágnes?
De nehezet kérdezek magamtól, még jó, hogy mint annyi mindenre, erre a kérdésre is ott a válasz a verseskötetedben: a szeretet bonyolult. Ha azt nyomozná valaki, barátnők voltunk-e, habozás nélkül ráfelelném: nem. Profi írók voltunk mind a ketten, bármit, ami a szakmában a férfiaktól megkülönböztetett volna bennünket, úgy hajítottuk el, mint a labdát, amelyet tévesen irányítottak. [...] De mi csak barátok lehettünk, Ágnes, a mi boltjainkban nem magunk verte csipke fehérlett a kirakatban, nem forgalmaztunk mi semmi női dolgot, boltjaink cégérén sem fecskék szálltak ibolyás rét felett, a te cégéreden valami iszonyú madár guggolt felbírhatatlan köveken, az enyémen meg Trója égett és Aeneas menekült. [...] Része voltál az életemnek, az maradsz a jövőben is. Mi együtt katonáskodtunk, nem csak barátom, bajtársam voltál abban a tárgyilagos cinizmussal halálra ítélt csapatban, ahová tartoztunk, szőke sörényedet ott fújta a szél az annyiszor reménytelennek tűnő, de soha fel nem adott küzdelemben, ami a magyar irodalom tisztességéért folyt. Hogy lehetett volna barátnő két gascogne-i legény? [...] Nélküled most már nem volna teljes a magyar és azt hiszem, a világirodalom sem. "(Szabó Magda: Nemes Nagy Ágnesnak)

4) Szabó Magda és a Baumgarten-díj
Az írónő az utolsó Baumgarten-díjas szerző és egyben az egyetlen, aki mindösszesen fél napig volt a díj tulajdonosa. Szabó Magda már korábban is a jelöltek között volt, de bizonyára boldog volt, amikor 1949-ben az ő neve is megjelent a 4000 forint jutalommal járó Baumgarten-díjazottak listáján, Bárány című verseskötetéért. Habár nagyon várta a díjátadó napját, neve az újságokban is megjelent, aznap délelőtt 11-kor felhívták és közölték vele, hogy Révai József kultuszminiszter utasítására díját visszavették. Ő így emlékszik: „Tanultam az iskolában a latin mondást: cum tacent, clamant, mikor némák, akkor ordítanak. Hát én elnémultam, kerek tíz esztendőre, ez volt az én feleletem.” Ezután nem írt többet verseket, állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott.

Fotó: contextus.hu

5) Szabó Magda és a szerelem
Szabó Magda és Szobotka Tibor szerelme legendás, hűséges, sírig tartó és őszinte. 1947-ben ismerkedtek meg, a következőévben házasodtak össze, s a férfi haláláig, 1982-ig éltek együtt. Ez a közös 35 év jelentett mindent a férfinak, akinek emlékiratait halála után Megmaradt Szobotkának címmel Szabó Magda fejezte be, egy évig ki sem mozdulva közös otthonukból. Az írónő lett férje halála után hagyatékának gondozója, és soha többé nem házasodott meg.
A házaspár az ötvenes évek végén költözött a legendás Júlia utcai házba. Később vették meg a kisebb lakást is. Az asszony minden délután átjött ide, várta, hogy ura bekopogjon. Meghívta a férjét egy kávéra, naponta újra megismerkedni. Évtizedekig tartott közös játékuk. Itt volt a viszonyunk, a másik lakásban meg a házasságunk.

Kezdeti érzéseire Szobotka így emlékszik naplójában:
„Ostobán zavaros nap volt a vasárnap. Délben kiállítás, majd Magdánál illedelmes látogatás. Nagy problémákon rágódva megyek haza, ez az a lány, akit feleségül kell venni, és én vagyok az az ember, aki nem óhajt nősülni. Viszont itt játszani nem lehet. [...] Riaszt, hogy mi lesz ebből. Ő oldja fel az én magányomat? [...] Délután mozijegyem volt Magdával. A film is, ő is nagyon szép volt. Utána egy sörözőben vacsoráztunk, lépteinek ritmusát az anyáméval csodálatosan egyezőnek találtam ... Együtt vacsoráztunk, későéjjelig beszélgettünk. Nagyon veszélyes pillanatok voltak, úgy éreztem, máris a feleségem. Csakugyan mellette a helyem? [...] 1948. április 11-én formálisan is megkértem a Magda kezét.” - és júniusban össze is házasodtak.

Sírig tartó szerelmük igazi szövetség volt, melyről Szabó Magda így emlékezik:
„Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki.”

6) Szabó Magda és képzelt testvére
Szabó Magda egyik legsikeresebb kötete a Für Elise, amely 85. születésnapján, 2002-ben jelent meg. Az életműve életrajzi részéhez tartozik az Ókút és a Régimódi történet mellett, az elbeszélő gyermek-és ifjúkorát meséli el benne. A kötetben tűnik fel az örökbefogadott testvér, Cili (Bogdán Cecilia – a Dánica ulicából), aki egy korábbi kötetben sem szerepelt. Nem véletlenül - a Zentáról menekült testvére, kinek alakját ott megrajzolja, csak a fantáziájában létezett.

7) Szabó Magda és jeruzsálemi kutya
A debreceni református család és az otthon Szabó Magda egész életének és munkásságának egyik alappillére lett. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt 1949-ben történt elbocsátásáig. 1958-ig nem publikál, de ír: visszatérő motívuma (a később a Für Elise-ben is feltűnő) jeruzsálemi kutya, amely több rövidprózai művében is felbukkan. Állítólag Magda iskolatársaival együtt azt a feladatot kapta, hogy írjon fogalmazást Munkácsy Jézus-trilógiájának valamelyik alakjáról. Szabó Magda jól ismerte a Bibliát, de az Ecce homo kutyájával nem tudott elszámolni, így megírta a történetét.
Vallásos elkötelezettsége nemcsak műveiben, de cselekedeteiben is megnyilvánult: 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi elnöke volt. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták.

8) Szabó Magda, a nő
Talán sosem találnátok ki, miből írta Szabó Magda a szakdolgozatát 1940-ben. Amit ne felejtsünk: az írónő nemcsak tehetséges író, költő volt, hanem igen feltűnő jelenség – szépsége legendás volt, ami párosult erős jellemével, határozott megjelenésével. Szakdolgozatának témája nem más volt, mint a római szépségápolás.
A szakdolgozat így kezdődik:
„Első pillanatra talán különösnek látszik, hogy valaki azt a kérdést szegezze az auktorok méltóságteljes sorainak? Milyen volt a szépségápolás Rómában, de a latin irodalom azt mutatja, hogy a költők és írók nem jártak mindig cothurnus-ban, s nemcsak fegyverről és vitézről énekeltek. Asszony volt Rómában, s ha asszony volt, szépségápolásnak is kellett lennie. Mert a női lélekben a legrégibb időktől benne él a vágy, hogy szép legyen, és ha szép, akkor még szebb, sokkal szebb asszonytársainál.”

Szépsége mellett ruhatára is kitűnő volt, gyönyörű csipkeruhái, ékszerei, bundái, tűsarkú cipői rendre visszatérnek korabeli elbeszélésekből, ma bizonyára divatikonnak mondanánk, ha köztünk lenne. Ragaszkodott ruháihoz, amik többek is voltak, mint sima öltözékek: jelentést és tartalmat hordoztak.
Erre Nemes Nagy Ágnes így emlékszik:
„Volt egyszer egy lány Budapesten, 1945-ben, kicsi volt, kecses, macskaarcú, mint egy mongolba-oltott Tanagra-figura. Ennek a mongolba-oltott tanagrának volt egy vörösbarna kulikabátja. Mámorító egy kabát volt, úgyszólván ép, legalábbis nem látszott rajta sem lyuk, sem folt, sem feslés. A kulikabát egzisztenciális szépségének meg volt a maga titka: még Debrecenből hozta magával tulajdonosa, Szabó Magda, és Debrecenben, úgy látszik, még akadtak többé-kevésbé ép ruhadarabok. Szóval jelentékeny kabát volt, ha szabad így mondanom, korszakos kabát. Szabó Magda életének egy korszakát jelentette és vele egyidejűleg az ország, a magyar irodalom egy korszakát.”

Az írónő, aki mindig odafigyelt megjelenésére, neves tervezőkkel is csináltatott ruhát, így Náray Tamással, aki a centenárium alkalmából maga módján emlékezik az írónőre: egy több mint 40 darabos Szabó Magda-kollekciót hozott létre.

9) Szabó Magda és a gyerekek
Szabó Magda életművének jelentős részét képezik gyermek- és ifjúsági kötetei, és életének fontos állomása, hogy fiatalkorában évekig tanított. Magyar-latin szakos diplomát szerzett, és többek között a debreceni református leányiskolában és Hódmezővásárhelyen oktatott. Ő így fogalmaz: „Nekem tulajdonképpen van egy tisztességes foglalkozásom, tanár vagyok. Tanárnak készültem, és hittem abban, ha én a gyerekek közé kerülök, akkor az az osztály más lesz. Ugyan nem tudtam olyan halál komolyan venni magamat, mint némely kollégám, mégis könnyedén elboldogultam.… A gyerekek csakugyan olyanok, akikre nyugodt szívvel rá lehet hagyni ezt a szép világot.”
Szabó Magdának sosem született saját gyermeke.

10) Szabó Magda és a „fiai”
Szabó Magda két magyar szerzőt: Háy Jánost és Esterházy Pétert fiaként szeretett. Kölcsönösen becsülték, szerették egymást, leveleztek is. Mikor az írónő meghalt, épp olvasott (egy tudományos folyóiratot), de az asztalon mellette Esterházy Péter kötete volt.

Így emlékezett rá a két író:
Háy János: „[...] szerettem, hogy következetes az életmű, és a kimagasló regények mellett (ilyen nekem például Az őz) átlagban is jó színvonalú. 'Magdát mindig érdemes elolvasni' – mondta egyszer Somlyó… Szeretem a Vörösmarty-tanulmányát. Mély, figyelmes és érzékeny elemzés, egy elméleti szakember is összeverhetné a bokáját, ha ilyet tudna… Szerettem, hogy van, hogy olyan állandó, mint mondjuk a pí, ami mindig van és lesz. És most nem szeretem, hogy nincs.”

Esterházy Péter: „Rögzíteném: Szabó Magda irodalmunk utolsó nagyasszonya. Több ilyen már nem lesz… Szabó Magda úgy gondolkodik a történelemről, a családról, a családjáról, a városáról, a saját történetéről, mintha volna az a közösség, amely egyrészt e gondolkodás eredménye, terméke, másrészt lehetővé teszi e gondolkodást. Neki van a legbiztosabb olvasó közönsége. Számomra ő elsődlegesen az Ókút szerzője, de minden sorában ott van a műveltség természetessége és hiányának azonnali kritikus fölismerése, az emlékezés pontossága (és a programosság hiánya!) és generációjának szinte sorsszerű igényessége.”

Forrás: Juhász Anna, szeretlekmagyarorszag.hu