83 éves korában elhunyt Csukás István, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költő, író. Szikora János, teátrumunk igazgatója búcsúzik az ország mesemondójától.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Drága Pista Bátyám!

Szinte most tettem le a telefont… a fülemben cseng még derűs hangod. Néhány hete csak, hogy beszéltünk. Azért hívtalak, hogy örömet szerezzek: meg akartam osztani veled, hogy jövő évadban műsorra tűzzük a mesejátékot, amit nekünk írtál. A mesejátékot, ami valószínűleg mindnyájunk akarata ellenére az utolsó lett.

Hogy elröpül az idő! Emlékszem arra a forró kora nyári napra Fehérváron amikor a könyvsátorban beszéltél a gyerekekhez. Utána odamentem hozzád és kissé tartva ugyan az elutasítástól mégis megkérdeztem: volna-e kedved darabot írni nekünk? Nem is gondolod mennyire örültünk mikor szinte azonnal rávágtad az igent és még ennél is nagyobb boldogság volt, amikor alig néhány hónapra rá már kerestél is az ötlettel. Enikő a dramaturgunk lett ebben a társad, Ő hozta a híreket, hogy milyen nagyszerű, izgalmas darab készül, aztán lelkesen mutatta az első verseket, jeleneteket. Ő volt mindig alkotásod hírmondója és tőle hallottam ma reggel is a hírt, hogy elmentél. Szeretném ha volna valami titokzatos lelki posta vagy postás (egy mesemondónak azért minimum járna egy ilyen!) hogy elvigye a hírt: ha mostantól  a neved szóba kerül nem visz rá a lélek hogy múlt időben fogalmazzak.  A neveddel kapcsolatban mindörökre a jövő idő marad: jövőre bemutatjuk a darabodat, jövőre jönnek a gyerekek, hogy meghallgassák legújabb mesédet amit még sosem hallott senki és tudom, hogy jövőre újra itt leszel velünk.

Mikor legutóbb találkoztunk olyan finom süteménnyel kínáltál, csak borral nem tudtunk koccintani, pedig úgy kellett volna, dehát vezetek. Ma mindenesetre megkoccintom azt a poharat egy jófajta hozzád illő borral.

Egészségedre Pista Bátyám! – Remélem hallani fogod!

Szikora János