A Vőrösmarty Irodalmi Szalon vendége volt február 28-án Sárosi István orvos-író, a Trianon című regény szerzője, amelynek színpadi változatát március 7-án mutatjuk be Szikora János rendezésében. Sárosi István drámája titkosítás alól feloldott parlamenti és diplomáciai jegyzőkönyvek felhasználásával tárja fel a trianoni tragédia külföldi kulcsszereplőinek kétes szerepét. Perczel Enikő dramaturg a szerző mellett a darab főszereplőjével, Gáspár Sándorral beszélgetett.

Sárosi István aktív orvosi tevékenysége mellett 1984-ben kezdte írói munkásságát, jelentek meg többek között versei, novellái, regényei is, a legnagyobb sikereket azonban drámaíróként aratta.

Sárosi István regényében a Nemzetközi Törvényszék szakértő jogászai megidézik és vallomásra bírják a béketárgyalások kulcsszereplőit, többek között a brit, a francia, és olasz miniszterelnököt, az Egyesült Államok elnökét, valamint Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia vezető politikusait. Heves viták közepette elemzik részletesen a szakértők Magyarország évszázadokra visszatekintő történelmi felelősségét is a tragédia kapcsán. A szerző azonban nem elégszik meg ennyivel, hanem egy monumentális történelmi tablót rajzol, belecsempészve a regénybe a XVI, XVII. és XIX. századi magyarság történelmének legfontosabb közéleti eseményeit is.

A I. Világháborút lezáró párizsi béketárgyalások és a trianoni békediktátum felülvizsgálatára az 1920 as évektől kezdve számtalan hazai és külföldi kezdeményezés történt, nemcsak a büntető szankciók súlyossága, hanem az ítélet igazságtalansága miatt is.

Trianon című regénye évtizedek óta tartó munka gyümölcse: rengeteg dokumentumot, parlamenti és diplomáciai jegyzőkönyvet, naplót, visszaemlékezést, levelezést és sajtóhírt gyűjtött össze és dolgozott fel Sárosi István, hogy beleépítse a teljesség igényével megírt regényébe.

A szalon vendége volt Gáspár Sándor színész, a márciusban debütáló színdarab egyik főszereplője is.

A Trianonhoz vezető okok és okozatok feltárása mellett az író a magyarság történelmében és nemzeti karakterében is kutatja a nemzettragédia elemeit. Erre példa a darabban az 1526-ban játszódó mohácsi szín, amikor Lajos király és vezérei vitáznak a csata végkimeneteléről. Lajos király óva int a csatától az irdatlan létszámbeli különbség miatt is és azt javasolja, hogy a segítség megérkezéséig a magyar csapatoknak hátrébb kell vonulniuk és húzniuk az időt. A nemesek válasza erre: "Nem! Nem, hova gondol, Felség! Harci lázban ég mindenki! Hadirendben áll már az egész ország!" Ugyanez a motívum köszön vissza az első világháborúba történő belépés előtt, amikor Tisza gróf a Koronatanáccsal és az országgyűléssel szemben is egyedül és alulmaradt azzal az álláspontjával, hogy várjon Magyarország a hadba lépéssel és ne becsülje le a szláv veszélyt.

Forrás: Gáspár Péter / szekesfehervar.hu  Fotók: Simon Erika