A Pillangó újra leszáll csütörtök este facebook oldalunkra. Az izgatott várakozást mi mással is tetézhetnénk, mint hogy figyelmükbe ajánljuk az előadásról írottakat. A 2014-es Vidéki Színházak Fesztiváljának különdíjas előadása anno ilyen kritikákat kapott.
A Revizor-ban Králl Csaba így írt:
"Horváth Csaba a móriczi mű e kettősségét, az egymással kibékíthetetlen, egyszerre érzelgős és kegyetlen, Janus-arcú világábrázolást elsősorban rendezői következetességével segíti színre: pontos és jól eltalált karakterformálásokkal (amelyeket a főszereplők kivételével még meg is spékel játékos gesztusokkal, iróniával), valamint a történet és a szöveg realizmusától eltávolító, a verbalitást és a mozgást egyenrangúan kezelő színházi formával és kristálytiszta vizualitással."
A Magyar Narancs kritkája:
"Jó volt nézni, hogy a Horváth edzéseihez szokott színészek mellett a helyi társulat színészeinek nem okozott különösebb nehézséget, hogy felvegyék a ritmust, és örömüket lelték a kemény előadásban, amely a paraszti élet súlyos lelki és fizikai megpróbáltatásait úgy érzékeltette, hogy nem igazán felszabadító a boldog vég sem."
Criticai lapok: Pillangóhatás
"Horváth Csaba rendezésében az a legfigyelemreméltóbb, hogy az aprólékosan kidolgozott színészi játékot, a stilizált mozgást, a látványos koreográfiát, az erőteljes képvilágot s a nagyvonalú világítást mintegy magától értetődő természetességgel szervezi harmonikus egységbe és mozgalmas kompozícióba."
Kíváncsi vagyok az egész cikkre
Ellenfény: A pillangó kiszolgáltatottsága
"Óvatosan, de jó érzékkel és szándékkal idill a címe az eredeti műnek és a színpadi változatnak is, hiszen bár a szerelem győzedelmeskedik a valóság felett, e győzelem inkább tündérmesébe illő, mint a történet egészéből következetesen kibomló befejezés. A szerelem beteljesülése elé gördülő akadályok ugyanis valóságosak és erősek, hatalmas súllyal nehezednek a főhősök vállaira. Nemcsak a szerelmesek csökönyösségéről, büszkeségéről, félreértésekről, féltékenységről van szó, ha akadályokra gondolunk, hanem egy szinte legyőzhetetlen súlyról: a szegénység terhéről."
