Készül az Óz, a csodák csodája a Vörösmarty Színház nagyszínpadán. Mennyire volt meghatározó az 1939-es film hagyománya a darab előkészítésében?

Az Óz egy mindannyiunk által nagyon jól ismert mese, sokunk gyermekkorát - illetve a kisgyerekeseknek a felnőttkorát is – átjárja. Mindannyian ismerjük, hiszen készült belőle egy méltán nagyon híres film Judy Garlanddal a főszerepben, amelynek a látványvilága mindannyiunk retinájába beégett. A célunk tulajdonképpen az volt, hogy úgy őrizzük meg a mesének az esszenciáját, hogy eltérünk attól a látványvilágtól. Azt egyébként tudni kell, hogy a jogörökösöknek kikötése is, hogy a színpadra állított mű nem hasonlíthat a filmre. A Kupás Anna díszlettervezővel való munka során megszületett a maximalista minimalizmus hívószó, ami az egész előadást jellemzi majd. Nagyon sokszor használjuk a színpad méretét, a nagyságát, ürességét és azt próbáljuk meg olyan különböző minimalista díszletelemekkel megtölteni, amik megidézik azt a nagyon sok és változatos, színes helyszínt, ahol a történet játszódik.

Ugyanez volt a célunk Pető Kata jelmeztervezővel is, hogy ezt a gigantikus és gyönyörű üres teret, ezt a nagyszínpadot a tervezői fantáziát nagyon szabadra engedve kortárs ruhakölteményekkel népesítsük be, és álmodjuk újra ezeket a jól ismert karaktereket erre a színpadra. Azt mondhatom, hogy egy nagyon különleges látványvilágú előadás készül, amelyben tényleg érezhető lesz a jól ismert mese esszenciája, de máshogy, mint ahogy azt megszoktuk.

Máshogyan nyúl a rendező egy gyerekdarabhoz, mint egy felnőtteknek készülő produkcióhoz?

- Erre reflexből azt felelném, hogy nincs különbség aközött, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek készít az ember előadást, ez alatt azt értem, hogy nincs különbség hozzáállásban, alázatban, odafigyelésben. Természetesen van egy plusz figyelem, hiszen tudjuk, hogy gyerekek fognak a nézőtéren ülni, tehát nem csinálunk olyat a színpadon, amit nekik nem szabad vagy nem illik látniuk. Azt gondolom, hogy ezen kívül nem lehet és nem is kell, hogy legyen különbség.

Jellemző, hogy a nézők elvárják – különösen egy új adaptáció esetében - hogy a film látványvilágát reprodukáljuk, ezért is hangsúlyoztam, hogy itt nem erről lesz szó. Ezek alapján talán azt gondolhatják a szülők, hogy ez a változat túl elvont lesz, de ugyanakkor én azt gondolom, hogy a gyerekek fantáziája határtalan, ezt tudjuk. Nem először csinálok gyerekelőadást, látom, hogy működik az, hogy ha az ember a hiányból, vagy a minimalizmusból építkezik, akkor azt a hiányt kitölti a gyerekek fantáziája, és ez szerintem fantasztikus. Ezt igyekszünk használni is – és a legnagyobb alázattal használni, nem visszaélni ezzel, azt gondolva, hogy díszletre nincs is szükség.

Számíthatunk még egyéb különlegességekre is a darab kapcsán?

Igen, az előadásban bábok is szerepelni fognak majd. Bizonyos karaktereknél elgondolkodtunk, hogy hogyan jeleníthetnénk meg őket, színész jöjjön-e be jelmezben. Például a varjak, fák esetében, illetve Totó kutya kapcsán is felmerül a kérdés, hogy őt hogyan ábrázoljuk. Akkor eszünkbe jutott Horkay Barnabás – egyébként színész kollégám – akinek nagyon jó érzéke van a barkácsoláshoz, és nagyon érdeklik is a bábok. Őt kértem meg arra, hogy tervezze meg ezt a három bábot: egy varjút, egy fát és Totó kutyát. Úgy éreztem – ha már a gyerekek fantáziájáról az imént beszéltem, hogy ez szépen passzol ahhoz az egyszerű minimalizmushoz, ahogy mi hozzáálltunk ehhez a történethez. Zene lesz, tánc lesz, próza is lesz, akkor jelenjenek meg bábok is.