Csütörtökön a Pillangó is felrebbenti szárnyát a facebookon. 21 órától közvetítjük Gyökössy Zsolt Móricz-adaptációját Horváth csaba rendezésében. A 2014-es Vidéki Színházak Fesztiváljának különdíjas előadása csütörtök estétől két napig lesz elérhető.
Egy tiszta és őszinte szerelem elé keserű akadályokat gördít a nyomorúság, a kiszolgáltatottság: a boldog és vak káprázat mögött megjelenik az élet éles és kegyetlen kése. Ám a szerelem oly erősen ragyog ki ebből a kietlen és szigorú környezetből, hogy a szegénység táptalaján győzedelmeskedni tud a líra – táncban, szóban elbeszélve. Ez Móricz Zsigmond Pillangója, amely 2014. január 11-én érkezett meg a Vörösmarty Színházba.
Néhány gondolatot idézzünk fel az alkotóktól:
Gyökössy Zsolt, a Pillangó színpadi szerzője:
„Ez a Pillangó a maga érdekes megvalósításában belopja magát az ember szívébe, azzal az örök szöveggel, amit kölcsönvettem Móricztól. Valójában semmi érdemet nem magamnak tulajdonítok, hanem Móricz nagyszerű emberismeretének. Látom, hogy Horváth Csaba nagyon szereti a darabot. Kicsit mintha megvalósítaná egy furcsa, soha be nem teljesült álmomat. Szerettem volna balladákat színpadra vinni, ahol a tánckar, a kórus és a szereplők jelzik a balladai környezet feltétlenül szükséges elemeit. Ebben az előadásban nincs az a fajta díszlet, amely a realista színházak világában volt, például akkor, amikor a Pillangó először színpadra került. Lehántja a realista színpad sok göncét. Szinte mintha a ruhákat is levetné róla, és ott maradna a meztelen ember. De még a testről is lejön minden. Ez a világ kiemeli a Pillangót a realizmusból, megtartva mindazt, ami a lélek.”
Horváth Csaba rendező-koreográfus:
„Minden előadásomban jelentős szerepe van a testnek, a mozgásnak, és az ezekkel való kifejezésnek. Itt is (mint szinte mindenhol) a környezet koreografikus megteremtése volt az első feladat. Ezután kezdtük kibontani a prózán keresztül a történetet. Talán a környezet absztrakt megfogalmazásától lesz az előadás „horváthcsabás”, amely ez esetben egy búzamező. Koreográfiával elevenítjük meg a napszámosok aratását, és ebből válik ki, tűnik elő a történet. Azért érzem igazán aktuálisnak és örökérvényűnek a Pillangót, mert bebizonyítja: a szerelem képes legyőzni azt a hihetetlen nehéz életet, amely körülveszi a szereplőket. A szegénységből fakadó életminőség minden elképzelhető akadályt a boldogságuk elé gördít. Minden arra törekszik, hogy ne legyenek egymáséi. Mégis azok lesznek. Ez a gyönyörű a Móriczban: árkon-bokron, tűzön-vízen át vezet az út, a fiatalok mégis egymást, és nem a materiális élet „javait” választják.”
Zsuzsika szerepében Törőcsik Franciska:
„Mindig nagy örömömet leltem a mozgásban. Azt érzem, hogy felszabadít, és olyan dolgokat tudok vele kifejezni, amelyeket szóban nem. Az egyetemen többféle stílusba belekóstolhattam, de Horváth Csabával még nem dolgoztam együtt. Itt teljesen más játékszabályok vannak. Épp ma mondott Csaba egy érdekes dolgot, amin nagyon elgondolkodtam. Ha Zsuzsika mérges, akkor az egész teste legyen mérges. A testemmel is el kell mesélnem a történetem. Az elején beleestem abba a hibába, hogy az arcommal is ki akartam fejezni azt, amit a mozgás önmagában elmesél. Persze ez nem azt jelenti, hogy fapofával kell végigcsinálnom a koreográfiát. A gondolatnak nem kell kiülnie az arcomra, hanem harmóniában kell lennie a testemmel, a mozdulataimmal. Rengeteget tanultam a próbafolyamat alatt, és egyre jobban szeretem ezt a fajta színházat.”
Jóska szerepében Kádas József:
„Jóska egy egészséges fiatal srác, aki egyszer csak beleszeret egy egészséges fiatal lányba. Csak hát… Nem a szerelem, hanem a szegénység és a körülmények határozzák meg a beteljesülést. Gazdagság, szegénység, szerelem. Mindeközben érthető az anya vonala is: nem hárpiaként tehénkedik a fiára, hanem szeretetből fogalmaz, a gondoskodás vezérli. De ezt egy szerelmes fiatalnak nem lehet megmagyarázni… Jönnek a kényszer-utak és elmulaszthatatlan kötelességek, amelyek újabb problémákat szülnek. Nehéz a döntés. Számomra az a legfontosabb Jóskában, hogy egy helyesen gondolkodó fiatal srác, akivel jó esett találkozni.”
