Pénteken mutatjuk be online a Mester és Margaritát színházunk facebook oldalán. A Bulgakov regényéből készült adaptációt Hargitai Iván vitte színre, aki pár kulisszatitkot is elárult annak idején.

A történet többrétegű, de inkább azt mondanám, hogy színes. Ahhoz, hogy ezt az ember jól tudja értelmezni, sokat segít, ha elmerül abban a korban, amikor a regény született, és ismeri a szerző többi írását is. Bulgakov majdhogynem monomániásan, többhelyütt is ugyanazt írta meg, más-más köntösben. Mivel több éven keresztül írta a Mester és Margaritát, rengeteg olyan gondolat kúszott bele, amely Bulgakovot élete derekán foglalkoztatta. A sok mozaikból kristálytisztán kikövetkeztethetőek a metafórák, mögöttes jelentéstartalmak. Azt szeretném, ha tisztán, érthetően mesélnénk el ezt az érdekfeszítő történetet.

Mi az, ami számodra a Mester és Margarita lényegét adja? Hogy érzed: az érthetőség ellenére – vagy épp javára – mennyire lesz szubjektív a te olvasatod?

Lehet, hogy bizonyos szempontból szubjektív, de megpróbáltam hű maradni a bulgakovi gondolathoz. Hogy számomra mi ennek az esszenciája, arról nem szívesen beszélek. Úgy érzem, a szavak valami nagyon lényegit vesznek el az egész költőiségéből, és eléggé száraznak, filozofikusnak tűnhet, ha beszélni kezdek róla. Márpedig Bulgakov minden írását hallatlan szellemesség és szarkazmus jellemzi. A bonyolult szellemi történetet egy érdek-
feszítő, rendkívül sokszínű mesébe bugyolálja be. A tréfától a horrorig, a filozófiai beszélgetéstől az értelmiségi drámáig, a kommersz műfajtól a bonyolult lélektanig mindent bejár a Mester és Margaritában. Közben mégis egységes a gondolatiság.

Műfaji meghatározás szerint az előadás „álom két részben”. Miért?

Ez is a többrétegűségre utal. Valójában három szint szólal meg a történetben. Van a csaknem valóságos közeg, a 30-as évek Moszkvája. Ebbe hasít bele egy irracionalista, metafizikus réteg, amely már-már horrorisztikus és megmagyarázhatatlan. A harmadik rétegben a főszereplő Mester regénye ölt testet. Néhány színész több szerepet is eljátszik: egy hiányosságot próbáltam erénnyé kovácsolni. Nyilván nincs hatvan színészünk, aki a szöveges szerepeket életre kelti, de így el tudtam játszani azzal, hogy egy-egy embernek milyen fura alakváltozásai lehetnek.

 
Gondolom, eléggé elmélyült munkát kívánt a saját olvasat kialakítása. Mennyi időbe tellett, amíg elkészült a Mester és Margarita szövegkönyve?

Négy-öt hónapon keresztül dolgoztam rajta, ám nem csak a rendezői koncepció megálmodása szükségeltetett a Mester és Margarita színreviteléhez. Egy irodalomtudós elmélyültsége is kellett ahhoz, hogy ne egy külső, erőltetett gondolatot vigyek bele a regénybe, hanem megértsem a lényeget. Nyilván nem egyszerű egy regényt színpadra alkalmazni, hiszen ha kiragadom a párbeszédeket, attól még nem lesz színdarab belőle. Egy 500 oldalas regényt kell 70-80 oldalas példányba sűríteni, tehát óhatatlanul kiesnek belőle szövegek, de mégis, mint cseppben a tengert kell megmutatni a teljes mű gondolatiságát. A színház előnye a regénnyel szemben, hogy itt a színészek mozdulatával, tekintetével rengeteg dolgot el tudunk mesélni. Furcsa szövet a dráma. Hiányzik a holdudvara: ez az, amit hozzá kell „rendezni” – így lesz teljes a kép.

Milyen lesz az előadás látványvilága? A többrétegűség valamilyen formában a színpadon is megjelenik?
 

Erről sem szeretnék túl sokat elárulni előre. A Mester és Margarita egy nagyvárosi történet, annak az összes jó és rossz tulajdonságával együtt. Egy város jó tulajdonsága lehet például, hogy folyamatosan pezseg, élettel telített, sok-sok emberi sorsot és történetet hordoz. Ezzel ellentétben rossz az elszemélytelenedés, a különállás, a nagyképűség, a romantika és a transzcendencia negligálása, cinikus szemlélete. Ezt a nagyvárosiságot kell a díszletnek megidéznie – ami lehet New York, Budapest, Párizs vagy akár Moszkva – az összes jó és rossz tulajdonságával együtt.

A szereposztás már nem titok, így mondhatjuk azt, hogy parádés.
 

Volt a szereposztásnak olyan része, amelyben kezdettől fogva biztos voltam, és volt, hogy a próbák igazoltak a döntésem helyességéről. László Zsolt játssza Wolandot, Poncius Pilátust Cserhalmi György kelti életre, Törőcsik Franciska Margarita, Egyed Attila pedig a Mester lesz. Az eredeti történet szerint Margarita a 30-as évei elején jár, tehát idősebb, mint Törőcsik Franciska. Adott egy 40-50 közötti értelmiségi férfi, akinek mind az irodalmi, mind a magánélete kusza és zaklatott. Élete válságos delelőjén találkozik egy nálánál 20 évvel fiatalabb lánnyal, aki érthetetlen módon beleszeret, és a szerelmen túl hihetetlen életszeretetet és vitalitást ad neki. Attila és Franciska próbái tökéletesen igazolták, hogy ez egy létező, a szónak a jó értelmében vett átélhető, modern páros, amit oly sokszor látni az életben.