Új sorozatunk, a Staféta első vendége, Varga Lili Torma Sanyinak adta át a válaszadás lehetőségét az általa feltett kérdésre, miszerint: Melyik volt a legemlékezetesebb munkád eddig a Vörösmarty Színházban?

Torma Sanyi: Én igazából nem tudok egyet mondani… Minden alkotásban azt szeretem, amikor közösen születik meg valami, az együtt gondolkodást, az együtt alkotást. Ez az, ami mozgat. Ilyen volt a Caligula és Az arab éjszaka dupla előadás, mert ott ami hangosításban előjöhet, az megtörtént, párhuzamosan a vetítéssel. Így együtt a kettőt nagyon jó volt csinálni. Ehhez még az is hozzájött, hogy ez volt az első itteni előadásom. Egyébként eddig minden évadban volt valami, amibe be tudtam szállni alkotóként… Tavaly például a Surik. Abban az volt a jó, hogy egy közös gondolat-fonalon tudtunk végigmenni. Úgy éreztem, nem csak a hang részében, hanem az egész alkotási folyamatba erősen bele tudtam folyni. Talán ezt Rita (Kerkay Rita, az Odaadó hívetek, Surik című előadás rendezője – a szerk.) is megemlítette a podcastjában, hogy volt egy pont, amikor én tudtam segíteni: az előadás csúcspontja, amikor Suriknál elszakad a fonal, és mindent szétdobál. Én javasoltam, hogy hogyan legyen az a nagyobb érzelmi amplitúdójú kitörés, hogy megszülethessen az az érzelmi csúcspont, amit Rita is keresett. Szerettem még nagyon a Mercedes Benzt, de ott főleg maga a darab szövege hatott inspirálólag. Ott két LED-falra kellett képet kijátszani. Voltak olyan részek, amiket saját szakállamra megcsináltam, megmutattam Jánosnak (Szikora János, a Mercedes Benz című előadás rendezője – a szerk.), és tetszett neki.

Ami még nagyon nagy kedvencem volt, amikor az Adventi Kalendáriumba csináltunk négy videót, Gabival, Diával, Manóval és Kamillal (Varga Gabriella, Kiss Diána Magdolna, Réti Anikó, Kricsár Kamill). Ott egyszemélyes hadseregként működtem: hangrögzítés, keverés, videót felvétel, vágás fényelés…amit elgondoltam audiovizuálisan, azt meg tudtam valósítani. És az igazán jó érzés volt.

És persze a Nuka, ami óriási élmény volt. Nekem minden új alkotás létrehozása, lehetőség a tanulásra és a fejlődésre.

Kinek adod át a Stafétát?

Dénes Ferenc (Kuckó), díszítőtől kérdezem, hogy mi volt az utolsó könyv, amit olvasott?