Második részéhez érkezett Rejtő Jenő sorozatunk a Kabaré Szerdában a Vörösmarty Színház Mindig Veled! podcast-csatornáján. Ezúttal A biztosíték című pamfletet hallgathatják meg Tóth Ildikó, Gáspár Sándor és Andrássy Máté főszereplésével.

Amit nem biztos, hogy tudtak Rejtő Jenőről

Rejtő Jenő, alias P. Howard, a magyar szórakoztató irodalom egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakja. Kalandos életéről rengeteg anekdota forog közszájon, de a legtöbbet semmiféle tény nem támasztja alá, Rejtőnek úgyszólván nincs is életrajza, csupán legendáriuma. 

Tóth Ildikó, Gáspár Sándor

Rejtő, a sokoldalú

Reich Jenő néven született 1905. március 29-én Budapesten, apja, Reich Áron nyomdai tisztviselő volt. Rejtő nem volt egy szabványegyéniség, finoman szólva sem volt mintadiák, így aztán az érettségiig sem jutott el. 
Rengeteg dolog érdekelte egyszerre: a sport, a színház, és már 18-19 éves korában verseket írt Ady stílusában, akit istenként tisztelt. 
Elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, de statisztálásnál többre nem vitte, mert egyszer, néma sebesülthordozóként a színpadon leejtette a sebesültet játszó híres színészt, Törzs Jenőt – aznap este be is fejeződött hazai színpadi pályafutása. 
A színház iránt érzett szerelme megmaradt. A fiatal Rejtő tele volt tervekkel, drámai művekről ábrándozott, de még csak az írói készülődés évei voltak ezek. Szűknek érezte maga körül a világot, külföldön próbált szerencsét: 
Berlinben Max Reinhardt mellett gyakornokoskodott, miközben lócsutakoló munkát vállalt a lóversenypályán, hogy eltartsa magát. Hamburgban hamisított francia parfümöket árult. Amikor lebukott, néhány napot fogdában töltött, majd gyorsan továbbállt. Stockholmban heringhalász volt,  de nem volt engedélye, így kitoloncolták. Párizsban édességet árult a Montparnasse lebujaiban, majd elszegődött egy vándorcirkuszhoz. Marseille-ben potyautasként  egy Afrikába induló hajóra lopódzott fel, és mogyorószsákok közöt utazott Észak-Afrikába, ahol beleszagolt az Idegenlégió világába.
1930-ban, három külhoni vándorlás után tért haza, kölcsönkért pénzből. 
Itthon nyelveket tanított, írni kezdett: itt-ott megjelent egy-egy novellája, karcolata. Újra megpróbálkozott a régi szerelemmel, a színházzal. Ezúttal végre nem is sikertelenül. Salamon Béla, a nagy komikus az elsők közé tartozott, akik felismerték benne az írót. Háziszerző lett a Teréz-körúti Színpadnál, ami a húszas-harmincas évek legjobb magyar kabaréjának számított. Aki mer, az nyer című zenés darabját 150-szer adták elő Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével, Úrilány szobát keres című színművéből pedig film is készült. A korszak legkiválóbb színészei játszották darabjait, illetve szerepeltek az általa megírt filmekben. Kabos Gyula, Salamon Béla, Kis Rott közeli, jó barátai lettek, előzővel hajnalonta gyakran együtt sétáltak a Duna-parton, az utóbbi kettővel pedig híres alsóspartikat vívtak délutánonként a Japán kávéházban.

Andrássy Máté, Sarádi Zsolt

Rejtő, a P. Howard

A kabarék humora is hozzátartozott a budapesti polgári és kispolgári élethez. Rejtő Jenőnek eleve jó humora volt, a kabarétréfában találta meg korai műfaját. Az a sajátos pesti humor nevelte, amelyben elegyedik a cinizmus, az öngúny, a csattanóra élezett vicc, a felismert hibák némiképpen megbocsátó kifigurázása, és egy életszerető törekvés a valóság sötét és súlyos óráinak könnyebb elviselésére.
Élete könnyebbre fordulhatott volna, ha nem él könnyelműen, és nem ragadja el újra meg újra a végzetes kártyaszenvedély… És akkor jött Müller úr.
Müller úr ismert alakja a harmincas évek irodalmi életének. Ponyvakiadó volt. Müller úrtól könnyű volt pénzt kapni, de csakis kéziratra. Minden írót rábeszélt, hogy írjon detektívregényt, légiós regényt, vagy rémregényt, álnéven. Egy detektívregény különben is csak angol író tollából hiteles. Rejtő így találta meg a saját műfaját: a ponyva paródiáját, és vele együtt azt az angol nevet, amelyet hamarosan népszerűvé tett. P. Howard lett belőle.
A Howard-regények rendkívüli népszerűségének egyik titka az volt, hogy Rejtő az afrikai légiósokat, a távoli kikötők elszánt szerencsevadászait, az egzotikus világ társadalmon kívüli egzisztenciáit pesti linkségek pesti szójátékokat mondó hőseivé varázsolta. Egy groteszk  világot teremtett, amely logikátlan, komikus és abszurd, utánozhatatlan nyelvi humorral.
Ontotta az ötleteket, munkabírása hihetetlen volt. Egy “tízfilléres” regénnyel akár két nap alatt végzett, kéthetente megírt egy 120 oldalas regényt.
Bár darabjait játszották, regényei sikeresek voltak, bohém életmódja, zűrös nőügyei és kártyaszenvedélye miatt mégsem volt soha pénze.
A szakadatlan munka és közben a rengeteg kávé, cigaretta és alkohol felőrölték az idegeit, 1939-ben két hónapot szanatóriumban töltött.

Varga Lili, Gáspár Sándor

Rejtő, aki kineveti a halált

A zsidó törvények miatt élete utolsó éveiben már csak más neve alatt dolgozhatott. Az Egyedül vagyunk című nyilas lap 1942-ben lényegében feljelentette, hogy zsidó létére még kávéházban írogat és munkaszolgálatra sem hívták be. A behívó hamarosan megérkezett. A nagykátai katonakórházból betegen vitték el egy büntetőszázadba. 1943. január 1-jén fagyott halálra, az ukrajnai Jevdokovóban. Állítólag még halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel. Mindössze harmincnyolc éves volt.

Rejtő, a Rejtő

Mintegy 120 kabaréjelenete maradt fenn, ezek javát Tévedésből jelentik címmel adták ki 1988-ban. A pesti folklórhumor, az európai kabarégyakorlat szellemében írta jeleneteit. Színpadi alakjai mintha csak regényeiből léptek volna elő; ütődött legionárius, nyomorgó vigéc, szélhámos szerencsevadász, begyulladt nyárspolgár, ravasz fegyenc, ügyefogyott férj és házsártos feleség, csalók és megcsalatottak, lüke grófok, tábornokok és talpraesett inasok, szolgák, becsületes utcalányok és hamis szüzek, megannyi komikus típusa a két háború közötti kornak. Rejtő megfogalmazásában nevettető, olykor röhögtető alakjai ama letűnt időknek. 

Hargitai Iván

A biztosíték szereplői: Tóth Ildikó, Gáspár Sándor, Andrássy Máté, Molnár G. Nóra, Sarádi Zsolt, Varga Lili

Zongorán közreműködik: Réti Anikó 

Dalok: Kiss Diána Magdolna (Weiner István: Óh, Lőwinger), Váradi Eszter Sára (Szirmai Albert - Heltai Jenő: A mama alszik)

Hangmester: Torma Sándor

Rendezte: Hargiati Iván