El is érkeztünk napjainkhoz, a nem túl távoli jövőbe, ami valójában már a jelen. A klímakatasztrófa fenyegető borotvaélén táncol az emberiség, médiamanipulációval az igazság több dimenzióssá válik, de a szeméthegy szeméthegy marad. Ez a Csendes-óceáni szín.

Tasnádi Istvánnak jutott Az ember tragédiája 2.0 záróetűdje, aki egy luxusjacht mikrohelyszínére helyezte a féregjáraton idejutott hőseinket, hogy innen nyújtson betekintést globális távcsövén keresztül a pusztuló Föld és emberiség markánsan megrajzolt valóságába.

Nagy Péter, Kádas József

Itt Ádám (Kádas József) a világ 8. leggazdagabb embere, aki most végre valami jót is akar tenni a mérhetetlen mennyiségű pénzével: „A helyzet nem nagyon változik a korábbi Ádámhoz képest, személyiségben. Viszont egy új helyzetbe csöppen ő is, meg majd a néző is, abba, hogy őt is át lehet verni, be lehet csapni, amire nem nagyon számít, és talán ez okozza neki a legnagyobb csalódást ebben a színben.”

Ki más verné át öreg cimboráját, mint Lucifer (Nagy Péter), aki valódi mestermanipulátorként mozgat minden szálat: „Az érzelem, ami hat Ádámra és Évára időről-időre. Ez a fajta játék ugyanúgy jelen van, ami Ádám, Éva és Lucifer között folyik: Lucifer szeme láttára lesz szerelmes Ádám Évába. Ez a harc, ami Lucifer és az Úristen között van, ebben a korszellemben mutatja meg magát. Tulajdonképpen Tasnádi István ugyanazt folytatja – ezzel az igénnyel készült ez az írás -, amit Madách csinált. Alapvetően ott az a kérdés, legalábbis én így fogalmaztam meg Luciferként, ahogy mondja is: Mi az, ami különbbé tesz benneteket, embereket a többi élőlénytől? Az a bennetek lévő szikra. És mi az a szikra? Ez a szikra a gondolat –mondja Lucifer. Igazából Madách-nál is ezzel szembesíti az Úr Lucifert, hogy a szikra nem a gondolat, hanem a szerelem, ami bennünk van.”

Derzsi János, Ballér Bianka, Kricsár Kamill (fent), Kádas József, Egyed Attila

Éva (Ballér Bianka) harcos ökoaktivista, aki jó pénzért eszközként is használható. Pedig a figura alapgondolata olyan fontos témáért áll ki, amitől ténylegesen a jövőnk függ: „Reméljük, hogy bárki, aki beül, elgondolkodik azokon a felvetéseken, hogy hogyan tudnánk arra figyelni, hogy csökkentsük a környezetszennyező dolgokat, akár csak azzal is, hogy ne vegyünk mindennap öt műanyagpalackos üveget, vagy gyűjtsük szelektíven a hulladékot. Azokra az apró dolgokra figyeljünk, amik valóban nem nagy dolgok, mégis fontosak. Ha csak mindenki ilyen apró dolgokat megtesz, akkor azzal már nagyon sokban hozzá tudunk járulni valamihez.”

Varga Lili, Derzsi János

A Csendes-óceáni színt Bagó Bertalan rendezte, aki az alkotás folyamán – úgy tűnik – maga is időhurokba került: „Amikor Tasnádi Istvánnal elkezdtünk beszélgetni a darabról, akkor úgy gondoltuk, hogy ez nagyjából a jövőben játszódik, a jelen és a jövő határán.  Aztán kiderült, hogy gyakorlatilag olyan gyorsan halad az idő, meg az élet, hogy szinte már a jelenben vagyunk. Istvánnak és nekem is nagyon fontos a humor, hogy legyen egy furcsa öniróniája az egész előadásnak, humora, rátekintése, parafrázisa Az ember tragédiájának. Ahogy a humorba elrejtve a gondolatot, főleg úgy, hogy ez a darab vége már, az utolsó szín, ami a Csendes-Óceánon játszódik egy hajón, Ádám luxusjachtján, amiben nagyon sok ironikus jelenet van, közben pedig ha a mélyére ásunk, belegondolunk, ez nagyon szomorú.”

Az ember tragédiája 2.0 című előadást legközelebb november 24-én, 25-én és 27-én láthatják!

Maszkra fel, és ne feledjék, az előadás 18:00-kor kezdődik!